HALÁLSORON

"A szeretetüket használta fel ellenük, és ez így megy minden nap, szerte az egész világon."

Figyelem! A véleményem spoilereket tartalmazhat.

Eredeti cím: Green Mile

Készült: 1999

Műfaj: misztikus, dráma

Rendezte: Frank Darabont

Főszereplők: Tom Hanks, David Morse, Michael Clarke Duncan

Egyszerűen imádom ezt a fenomenális filmet. A nagyszerű rendezés és a briliáns alakítások i-jére egy igazán elsőrangú atmoszféra elsöprő hatása teszi fel a pontot. Masszív három órás játékidő, ami nem hagy maga után kívánnivalót: a film minden mozzanatának egy sajátos jelentésvilága és tartalmisága van mely maradéktalanul fenntartja az érdeklődést (legyen szó a Percy által keltett belső viszályról, a kivégzések feszültséggel teli folyamatáról, Csengettyű úr rácsodálkozást követelő mutatványairól, Wild Bill őrjöngéseiről, Edgecomb egészségügyi problémájáról, vagy éppen Coffey kisugárzásáról).
A történet egy roppant mély karakterdrámával indít melynek legfigyelemreméltóbb jellemzője a szereplők jellemkülönbségeinek hatásos érzékeltetetése. Például Percy elfogadhatatlan, kicsapongó, szánalmas, erőszakos, és erkölcstelen viselkedésének tűkében látjuk és érezzük igazán, hogy az őrök (főként Edcombe és Brutal) milyen nyíltszívű, temperamentumos egyének, előítéletektől mentesek, az emberség és az erkölcs megtestesítői, a becsületesség alfái és omegái. Mindez a King - Darabont - Szereplők mesterhármasának páratlan eredménye. Ez az irányvonal a film végéig hibátlanul fennmarad, azonban a film egy határozott fordulattal Coffey szerepköréből kiindulva egy megkapó, lebilincselő misztikus történetként épül tovább. Coffey csodatettei, és szinte pulzáló ártatlansága új aspektusba helyezi a már említett karakterek eltérő színű tulajdonságait is. Edgecomb-nak lassan rá kell ébrednie, hogy Coffey éppoly ártatlan, mint amilyennek tűnik a viselkedése alapján. Kettejük kapcsolata Edgecomb számára valami új, természetfeletti csoda megtapasztalását ígéri, de ugyanakkor egy gyors, és elkerülhetetlen sodródást egy igazságtalan végkifejlet irányába.
Coffey krisztusi tragédiája elkerülhetetlennek látszik, mely nyomán mély melankólia ülepszik a film végére, - úgy a nézőre is - és hosszú ideig nem ereszt.
Coffey képessége bizonyos értelemben igazságot szolgáltat, azáltal, hogy megváltó módjára bünteti meg a gonoszságot: Percy-n keresztül végez Bill-el, magát Percy-t pedig az őrületbe süllyeszti. Azonban Coffey maga nem részesül az igazságból. Csak azon kiváltságosak láthatják a csodát benne, akik mellette voltak és "nem gyűlölték" - bár a kivégzése így nekik fájt a legjobban. A laikusok, mint háborodott farizeusok szánalmat és sajnálatot nem érezve kárörvendtek a csoda a fény, és az élet megalázásán.
A film minden mozzanata valami egyedit sugall, sajátos üzenetet hordoz, de összességébe véve rólunk szól, és emberi tulajdonságaink sokféle aspektusáról, a perverz aljasságtól, a gyáva szánalmasságon át, a bátor becsületességig - szándékosan elkövetett jótettek felemelő érzéséről, de ugyanakkor emberi hibából-félreértésből adódó, nyugodni nem hagyó igazságtalanságról, melynek tragédiája lelkünk legmélyebb traumája. 

Halálsoron - egy mindenki számára kötelező film, mely méltán a filmtörténet egyik - ha nem épp - a legszebb mozgóképes csodája.

100%