Az 1. évad masszív sikere után a Lost 2. évadát az egész szakma, egy nagyon széles közönség, és mindenek előtt egy komoly rajongói mag már lelkesedéssel várta 2005-ben. Nem sokkal az 1. évad lecsengése után JJ Abrams, a sorozat akkori showrunnerje (sorozatfőnök, sorozat-futtató) a Mission Impossible mozifilm forgatása miatt kilépett a stábból, és többé már nem vett részt a munkálatokban (írás, rendezés). Damon Lindelof is ki szeretett volna lépni, azonban írótársa Carlton Cuse meggyőzte arról, hogy maradjon a Lost mellett. Így aztán Damon Lindelof és Carlton Cuse ettől az évadtól kezdve együtt töltötték be Abrams megüresedett helyét a showrunner poszton. Aggasztó pletykák terjedtek el arról, hogy Abrams és Lindelof közt összezörrenések lehettek, melyek megindokolják a történteket, és esetleg rossz hatással lehetnek a sorozat jövőjét illetően. Azonban később mindkét stábtag tisztázta, miszerint semmi ilyesmi nem történt és „Abrams továbbra is nagy rajongója és támogatója a szériának, még ha hivatalosan már nincs is köze hozzá.” A hivatalos álláspont szerint Abrams elégedett aziránt, hogy jó kezekben hagyta hátra a szériát.
Nagyobb, sötétebb, eseménydúsabb, sokkolóbb, még több szereplős. Ezek voltak az írók célkitűzései az új évad kapcsán, melynek megalkotása még nagyobb erőfeszítés volt, mint az előző szezon. Miután az első évad teljes értékű körképet adott a túlélőkről, úgy a továbbiakban az írók merészebb vizekre is evezhettek. A bunker felnyitása egyben kapu volt a sziget rejtélyes mitológiájának feltárása irányába. Természetesen a jól bevált recept, a szereplők élettörténetének bővítése flashbackek formájában nem maradt annyiban. Epizódról epizódra újabb és újabb információkat kapunk túlélőink előéletéről, szem előtt tartva immár azt az egyensúlyt, hogy a nézőknek válaszokra van szükségük, valamint azok megadása után újabb rejtélyekre. Egy remek példa egy ügyesen lezárt körre Kate esete, akinek flashback-jében végre látjuk azokat a kiváltó okokat, amiért menekült lett. Kate miután megtudja, hogy a lezüllött és erőszakos Wayne, akit eddig mostohaapjának tekintett, valójában a vérszerinti apja, az undortól hajtva rárobbantja a lakást.
Az évad cselekménye pontosan ott veszi fel a fonalat, ahol az első abbamaradt, ugyanakkor nem ragad le finomkodó, kíméletes, lassú lefolyású friss felvezetéssel. Szinte rögtön az évad elején meghal Shannon, aminek tragédiája csak tetézi azt a meghökkentően sötét atmoszférát, amivel az írók ezt az évadot feltöltötték. Bár elsősorban Lindelofék az esetet illetően arra hivatkoztak, hogy már nem tudtak mit kezdeni Shannon karakterével, ezért kénytelenek voltak kiírni, de később szárnyra kaptak egyéb információk, miszerint a Lost békeszerető, és meghitt stábja képtelen volt elviselni Meggie Grace színésznő hisztérikus viselkedését, ezért „finoman” megváltak tőle. Természetesen szereplők kipotyogása nem jelentette azt, hogy a karakterkészlet szűkülni fog, ugyanis a Lindelof-Cuse páros egyik hosszú távú célkitűzése nem volt más, mint hogy minden évadban igyekezzenek frissíteni a szereplőket a cselekményben. Rögtön az évad elején megismerkedhetünk Desmond-al, aki nagy meglepetésünkre mindig is a bunker lakója volt, és 3 éven keresztül nyomkodta az ott levő számítógép gombját annak hitében, hogy az egy elektromágneses túltöltődést meggátolva megmenti a világot a pusztulástól. Desmond kezdetekben egy eléggé hektikus, és kapkodó karakter, így azonnali eltűnése után nem sok nyomot hagyott a nézőkben, ahhoz képest, hogy később mennyire kulcsfontosságú, drámai és közkedvelt figurája lett a teljes sorozatnak.
Maga a bunker ormótlan valójával bizarr összképet kelt az eddig vadonban játszódó sorozatnak, egyben sci-fisebb légkört is varázsol. De ami a legfontosabb a „világvége gépezettel” kapcsolatban, hogy hosszú ideig kétesélyes marad, hogy valóságos-e, avagy humbug. Ez a tény felszítja a tüzet Locke és Jack között. Locke szerint a bunker és annak megóvása egy jelentős állomás abban a végzetszerű sorsvonalban, amihez a túlélőknek megfelelniük kell, de Jack ezzel szemben szinte teljesen cinikus, és szkeptikus. Úgy tűnik Locke, Jack-el ellentétesen, mintha nem a megmenekülést tartaná szem előtt, hanem a végzetet, ami a Szigethez köti. A közösség két vezető-jelöltjének két különböző látásmódja egy olyan konfliktust jelez előre, ami akár hatalmi harchoz is vezethet.
Miután a Többiek miatt hajótörést szenvedtek, Michael, Sawyer és Jin felfedezik, hogy a Sziget túloldalán még akadnak túlélők az Oceanic 815 katasztrófájából. A farokrész túlélőivel az írók egy jelentősebb adag új karaktert tudtak behozni a szériába. A rajongókból érdekes reakciókat váltottak ki az új szereplők. Míg Bernard megjelenésének hiánytalanul örültek (végre újra együtt lehet Rose és Bernard, a mindenki előtt oly magasan tisztelt idős házaspár – még egy remek, hangulatos centrikus epizódot is kaptak), addig Anna Lucia és Mr. Eko karaktere megosztó volt. Ana Lucia, mint drámai karakter kézenfekvő volt a remek sztorikra, de erőszakos, és parancsolgató, néha egyenesen rideg karakterével nem szívesen azonosultak a nézők. Hasonló a helyzet Eko-val, akinek az élettörténete piszkosul izgalmas, ráadásul provokatív és elgondolkodtató, de a jámbor és bátor keresztény pap leple mögött az a nárcisztikus és lekezelő viselkedés, amit egyes kedvelt túlélővel szemben viselt néha felháborodást keltett. De természetesen, mint a történet szerves részei, úgy elfogadottak lettek, és a sorozatnak még nem kellett szembesülni komolyabb ellenvetésekkel. És ne feledkezzünk meg Libby-ről sem, a titokzatos, de kedves klinikai pszichológusról sem, akihez majd Hurley a későbbiekben olyannyira vonzódni fog.
Eko szerepében (nekem) főként az tetszett – azon kívül, hogy élettörténetében megannyi vitára alkalmas pillanat adott – hogy testvérével, Yemivel megélt közös élményeik, és kapcsolódásaik az idők folyamán erősítenek egy másik remek Lost motívumot, ami ugyancsak bizonyítja az írók zsenialitását. A szigeten rekedt emberek szinte egy összefonódott szövetet képeznek, ha abból indulunk ki, hogy élettörténetükben már korábban is összefüggésben álltak, legtöbbször a saját tudtukon kívül, vagy anélkül, hogy észrevették volna. Az eleve elrendeltetés száraz elméletében valahol ott burkolózik a gondolat, hogy ezek az emberek összetartoznak, erre a közösségre születtek, ami a szigeten adatott meg nekik, és küldetésük van. Hogy a Lost mennyire ásta bele magát ebbe a szövevényes elképzelésbe, és, hogy milyen mértékben volt képes teljesíteni, elképesztő aprólékossággal mindent kapcsolni, érinteni úgy, hogy értelmet is nyerjen, ahhoz pillantást kell vetni az alábbi linkre:
http://m.blog.hu/co/comment/image/2010januar/connections.png
Az évad nagy igyekezettel mélyítette a viszályt a túlélőink és a titokzatos Többiek csoportja közt. Itt jön képbe az új karakterek felhozatalának palettáján talán a legfontosabb figura. Michael Emerson-t mindössze néhány epizódra szerződtették le, hogy eljátszódja Henry Gale karakterét, akit a túlélőink fogságba ejtenek, és egy „Többiek”-re gyanakodva kivallatják. Emerson néhány epizód alatt páratlanul kimagasló színészi teljesítményt adva komolyan felkeltette a teljes stáb érdeklődését, olyannyira, hogy Lindelof és Cuse, gyökerestől megváltozatott néhány, a cselekménnyel kapcsolatos hosszabb távú tervet, hogy központi mellékszereplővé tegyék Emersont, és kulcsfontosságú funkciót adjanak a karakterének. Így született meg az aljas hazudozó, a profi manipulátor, a könyörtelen, kiszámíthatatlan, zsarnoki, szadista vezető, vagyis Benjamin Linus, a Többiek csapatának vezéregyénisége. Ez a fajta siker persze nem csak a stábot érintette, a rajongók is azonnal imádták a furcsa ábrázatú, és félelmetes hangú színészt.
Ben Linus (ekkor még Henry Gale álnéven) jelenléte és ügyködése rendesen felkorbácsolta a Jack és Locke közti rezdüléseket. A rivalizálás teljesen lekötötte őket, olyannyira, hogy abból a csaló Sawyer is hasznot húzott, amikor a közösség javait a viszálykodók elől elorozta. Ben/Henry néha elképesztően jól időzített tőmondatokkal húzta ki sodrából a befolyásolható Locke-ot, máskor meg alapos félrevezetéssel ültetett bogarat a fejébe. Locke zavarodottságában, és gyengeségé okán hitét veszti, meginog, amitől visszasodródik ahhoz a céltalan, és elveszett, szánalmas kisemberhez, ami a zuhanás előtt volt. Ez a visszaváltozás azonban fontos volt a későbbiekben történő jelentős karakterfejlődések szempontjából. A sziget rejtelmeit kutató, csupa-hit szereplő hiányát addig az írók Mr. Eko-val kompenzálták.
Az élet persze továbbra is zajlik túlélők táborában. Sun és Jin ismét együtt, házasságuk újjáépítésén ügyködnek, amit megkoronáz még a hír, hogy Sun gyereket vár. A szerelem legnagyobb meglepetésünkre még Hurley-nél is utat talál, aki randira hívja Libby-t, majd erőre kap, hogy változtasson életmódján. Ugyanakkor visszaesésekből sincs hiány. Charlie leszokása után nehezen birkózik a kísértéssel, hibákat halmoz a hibákra, ami miatt eltávolodik egy időre Claire-től, és megzuhan a tekintélye a közösség szemében.
Az évad egyik, legsokkolóbb húzása, az évad fináléja felé közeledve Michael árulása. A Többiek zsarolásának eleget téve, fia megmentése érdekében kiszabadítja Ben/Henry-t a túlélők fogságából (de előtte megöli Libby-t és Ana Luciát), és csapdába csalja barátait. Ez az eset remek példáját adja a sorozat perspektivista módszereinek, miszerint lehetetlen egyetlen oldaláról kezelni a cselekmény részeit, és morális valamint lélektani szempontból lehetetlen egyetlen megoldásra, egyetlen hipotézisre hivatkozni. Michael árulása a sorozat egyik legkényesebb feldobott labdája, ami minduntig foglalkoztatta a nézőket és egyéb értelmiségieket is. Az árulás végkimeneteleképp Michael és Walt, Ben ígéretéhez hűen hazatérhettek, elhagyhatták a szigetet a Többiek által ismert (egyelőre) egyetlen lehetséges módszerrel, azonban Jack, Kate és Sawyer a Többiek fogságába estek. Egyben ez a pillanat volt Emerson „felavatása” is, mint a Többiek vezetője.
A 2. évad fináléjának B dobása a Locke megingott hitéből eredő kicsapongás. Miután Desmond visszatéved a Szigetre, együtt vállalkoznak a feladatra, hogy nem nyomják meg a bunker gombját, megbizonyosodva arról, hogy a számítógép és a világvége félelem mind-mind őrültség. Persze tévedésükkel majdnem végzetes kataklizmát idéznek elő, azonban Desmond, a nap hőse, életét kockára téve sikeresen kisüti a sziget alatt halmozódó elektromágneses energiát. Desmond a fináléban lép igazán előtérbe, mint romantikus, tragikus hős. Kétség nem fér hozzá, hogy az ő élettörténete, a minden csöpögösségtől mentes, be nem teljesülni akaró szerelmi szál közte és Penny között, az egyik legerőteljesebb minden karakter közül. A kissé iszákos skót matróz (katona, szobafestő, díszletező, szerzetes) reménytelenül kutatja végzetét, hogy valami nagyot vihessen véghez, és hogy méltóságot bizonyíthasson a szerelmének. A sziget rabjaként Desmond az egyik legkedveltebb elveszett figura, akinek az írók rendre jobbnál jobb epizódokat írnak, és amikor már a néző azt hiszi, hogy a csúcsra járatták Desmond romantikus Odüsszeüsz metaforáját, mindig lehengerlő meglepetés ér, egy későbbi epizódban. Tán számomra emiatt is vált szinte példaképpé és ikonná a karakter, amit csak erősít Henry Ian Cusick döbbenetesen remek alakítása.
A Lost 2. évada az elsőhöz hasonlóan kiemelkedő sikerrel végződött. Ami a nézettségi adatokat illeti talán túl is teljesített, amikor az évad elején a Lost beállította legnagyobb nézettségi rekordját, mikor is 23 millió amerikai háztartásban nézték a szezon első felének epizódjait. Később mindezt tetézték a DVD eladási adatok, amikor a 2. évados DVD szettet megjelenése után néhány héttel már 500 ezer példányban értékesítettek, és a számok csak nőttek. Mindennek tetejében a 2. évad lezajlásakor az 1. évadra visszamenőleg Terry O`Quinn megnyerte a legjobb férfi mellékszereplőnek járó Emmy-díjat Locke szerepéért.
Az ABC természetesen berendelte a 3. évadot, ami instant 2006 legjobban várt darabja lett a szezon minden premierje közt. A léc magasra került, a Lost lassan életérzéssé alakult ki az eddigi 49 epizód után, és még a híres képregény-rajzoló, grafikus, szobrászt, Todd McFarlane-t is meginspirálta, aki azt a feladatot vállalta, hogy elkészíti a hivatalos Lost játékfigurákat. Az eredeti színészek digitalizált képmását felhasználva a művész szinte teljes aprólékossággal alkotta újra a sorozat karaktereit és annak emlékezetes momentumait, amit a rajongók ezerszámra vásároltak meg dísz gyanánt (lásd jobbra: a bunker felnyitásának makett mása).
A Lost-cikksorozatom második részét is egy rövid, személyes áttekintéssel zárnám. A búcsú ezúttal is a soron következő évad összefoglalójáig tart.
Kedvenc epizód: Élj másokkal, halj meg egyedül I-II. (évadfinálé)
Kedvenc karakter: Desmond, Ben/Henry
Kedvenc idézet: Locke: Miért olyan nehéz hinnie? Jack: Magának mitől olyan könnyű? Locke: Sosem volt könnyű!
Kedvenc Cold Open: A full extrával felszerelt bunkerben végig egy férfi lakott (Desmond).
Kedvenc Cliffhanger: A Többiek elrabolják Jack-éket – Michael megöli Ana Luciát és Libby-t
Kedvenc Flashback: Desmond története
Namaste,
Stefucz Bálint - Csaba (Valentino)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése