2010. július 26., hétfő

VIHARSZIGET


"Jobb meghalni jó emberként, mint szörnyként élni tovább..."

Figyelem! Véleményem spoilereket tartalmazhat!



Eredeti cím: Shutter Island

Készült: 2009

Műfaj: thriller, pszichológiai

Rendező: Martin Scorsese

Főszereplő: Leonardo DiCaprio, Mark Ruffalo, Ben Kingsley


Semmi spoiler, semmi információ áramlás a megtekintése előtt... jófármán a műfajt sem tudtam, csak a rendezőt, a címet, és a főszereplő színészt. Mégis 20 perc eltelte és némi spekuláció nyomán rögtön szöget vert a fejemben a megoldás amire a film is a végén kilyukadni kívánkozott.
Ez a katarzis majdhogynem teljes elmaradását vonta maga után, de a garancia az elégedettségre nem foszlott szét, és ez főként a rendezésnek köszönhető. Scorsese neve egy lapon emlegetve a pszichológiai tartalmisággal már fogalom a filmtörténelemben, és új filmjével bizony méltóan követi a vonalat. A pszichózis központjában immáron di Caprio, aki egy felettéb furcsa közegben, egy még annál is hátborzongatóbb történetben találja magát... a saját elborult elméjének csapdájában. A cselekmény lassú, magabíztos előrehaladása, a mély örületet lehelő közeg, folytonosan baljós atmoszféra, remek színészi alakítás egyvelege képezi a filmet.
Di Caprio nem hagy maga után kívánnivalót, sőt a film végén ámulatba ejtően brillírozik. A tiszteletre méltó sir Ben Kingsley pedig épp olyan bájos és nagyszerű, mint amilyennek neki lennie kell. Ráadásnak kellemetes meglepetés volt Jackie Earle Haley (az örök Rorschach) George Noyce-ként.
Ugyan mint mondtam, a végső csavar nem ütött akkorát, mint azt a rendező szánta volna - gondolom - , de a teljes igazság apránkénti lelepleződése megért egy hatásos rácsodálkozást. Anagrammák, kifordított víziók, szerepjáték - minden ami a filmben szerepet kapott egy másik világ, egy valóság másként értelmezett elemei, melynek leleplezése abban a bizonyos csavarban kulminál. Minden apró részlet, mozzanat jelentősséggel bírt, melyet azonban egy lelki trauma alatt megtört elme egy szürreális világgá torzított.

A film végi idézet deja-vu, ugyanakkor nyugtalanító.
A film összességében zseniális munka, azonban az abszolút mind-fuck elmaradt. Ahogy nem épp világmegváltó film, úgy a viszonylagos cselekménybeli fail sem a világvége. Én elkötelezem magam még néhányszori újranézését.


90%

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése