NEGYEDIK TÍPUSÚ TALÁLKOZÁSOK

Eredeti cím: The Fourth Kind

Készült: 2009

Műfaj: horror, sci-fi

Rendező: Olatunde Osunsanmi

Főszereplők: Milla Jovovich, Will Patton, Hakeem Kae-Kazim

A történet az alaszkai Nomeban játszódik, ahol 1960 óta jelentik az eltűnéseket. Az FBI többszöri, mindenre kiterjedő nyomozásai ellenére, az igazság nem derült ki. Itt, ezen az Isten háta mögötti helyen, Dr. Abigail Tyler pszichológus elkezd gyűléseket tartani traumás páciensekkel. Akaratlanul is, de felfedezi az idegenekkel kapcsolatos összefüggő elbeszéléseket és dokumentálja is ezeket.

Erich von Däniken teóriája az, miszerint intelligenciánk, és technikai, kulturális, valamint szellemi fejlődésünk egy távoli, földöntúli civilizációnak köszönhetjük, és minderre számos történelmi és kulturál-antropológiai adat szinte meggyőzően utalhat. Egyesek szemszögéből ez egy radikális újrafogalmazása az emberiség eredetének, de tagadhatatlanul egy elterjedt kultuszt vont maga köré a világ minden részéről, egyes régiókban már-már része a folklórszokásoknak és popkultúrának, amint a klasszikus UFO hiedelem, és egy egzisztencialista teória lassan egybefonódik irodalom, hagyomány, és megszállottság miatt.
A Negyedik típusú találkozások ebből igyekszik markolni egy adagot, hogy sokkoló képesorok révén felébressze bennünk azt az ominózus kérdőjelet: mi van ha...?
De ahhoz, hogy végérvényesen célját érje a film, ahhoz túl mű, túl áldokumentumszerű. A valódinak feltűntetett felvételekről annyira lerí, hogy hamisak, hogy az már szinte irritáló. Szerintem nem elég autentikusak ahhoz, hogy kollektívé akkora zűrzavart ébresszen, mint a sokak által hihetőnek vélt Blair Witch Project anno. Mindez megtörtént anélkül, hogy a B. W. Project alkotói az abszolút megtévesztés és félrevezetés szándékát erőltették volna a nézőre. A Negyedik típusú találkozások leleplezéséhez azonban nem diploma, csak internet előfizetés, és írástudás szükségeltetik: gugli barát szerint Nome egész közössége nevetségesnek tartja a filmben látottak tényként való kezelését, és előadásmódját. De hát az urban legendáknak a megszokottnál bizarrabb, titokzatosabb eset is elegendő, hogy automatice eladják magukat, mint rendkívüli filmötletet.
De elvonatkoztatás nélkül nem lehet csak úgy tovább lépni ezen a filmen. Leszámítva, hogy spekluatívvá igyekszik provokálni a nézőjét, van némi "tulajdonképp" ebben a moziban. És a fogalom alatt megemlíthetjük Milla Jovovich nem slágerkaliberű, de szórakoztató játékát, az olykor paranoiddá fokozódó feszültségteremtést, szinte zavarba ejtően cseles vizuális megoldásokat, és megannyi eltalált hatáskeltést, figyelemreméltóan ügyeskedő operatőri munkát (pl a bagoly megkerülése több tekintetben akár egyszerre gyönyörű, baljós, félelmetes, túlontúli).

Egy horrorfilm szerintem akkor képes kiemelkedni zsánere kliségödréből, amikor zavart tud ébreszteni a nézőjében, az elhatározhatatlanság kíméletlen és kellemetlen szituációjába sodorva őt. A Negyedik típusú majdnem egy ilyen találkozás volt, csak az apró részletek, amiknek a dolguk, az autentikus hatás, és az elhitetés lett volna túlságosan árulkodóra sikeredtek, annak ellenére, hogy a film "tulajdonképpen" technikailag és koncepciójában egy érdekfeszítő darabnak számíthat.

65%