BATMAN - A RÉM ÁLARCA

"Ha valaki tudja rajtam kívül, hogy mi a bosszú... az csak te lehetsz Bruce."

Eredeti cím: Batman: Mask of the Phantasm

Készült: 1993

Műfaj: fantasy, animációs

Rendező: Bruce Timm, Eric Radomski

Szinkronhangok: Kevin Conroy, Dana Delany, Mark Hamill

Gotham utcáit egy igazságtevő járja, aki a sötétben rejtőzik és sorban intézi el a maffia főnökeit, azonban a történet bonyolódik amikor ez az igazságtevő találkozik Batman-nel, iletve Bruce Wayne is találkozhat egy régi ismerősével...

Csodálatos darab, ami hiánytalanul integrálódik a klasszikus Batman animációs szériához. Ráadásul alapjában érinti meg Batman funkcióját, mint jelenséget. Bár a történet csavaros kis egésze nem teljesen erről szól, mégis kivételesen láttatja azt a folyamatot, mint Wayne esküje és ígérete szülei elvesztését illetően testet ölt egy félelmet keltő szimbólum formájában. De mi van, ha a színen feltűnik egy újabb alak, aki még a jól ismert denevérhősnél is hatékonyabban játssza a félelemkeltés művészetét? Miután a MOB leszámol a Beaumon dinasztiával, rommá téve a család utolsó ártatlan tagjának, Andrea-nak az életét, egy kísérteties alak indul bosszúhadjáratra. A "Rém" sorra végez Gotham vezető maffiózóival. A rendőrség és a nagyérdemű persze minden gyilkosságot rendre Batman-re ken. A maffia sem tudja mivel áll szemben. A MOB utolsó, csontig rémült tagja Chuckie Sol kénytelen az őrült Joker-től segítséget kérni - hát így járt... Kedvenc pszichopata bohóc gyilkosunk most sem okoz csalódást. Morbiditása és Mark Hamill vérfagyasztó röhögése olyan táncot lejt, hogy az már büntet. Mondanom sem kell, hogy ki ennek a 75 percnek az abszolút fénypontja. De persze Bruce Wayne előtt is mély tisztelettel hódol az egész történet: flashback-ek egész sorozata emlékeztet a kezdő, még eleinte ügyetlenkedő hősjelölt kibontakozására, valamint elegáns mód szövődik mindebbe egy érzékire és drámaira sikeredett romantikus szál Bruce és Andrea közt. A hangsúly persze a jelenen van, de minden a multban gyökerezik. A meglepetések és fordulatok pedig nem maradnak el, miközben a jól megszokott és megszeretett formula szerint a jó és a rossz mindent elsöprő harcát vívja. Vajon Batman esküje és ígérete a szüleinek egyenrangú-e egy indulatokban tobzódó, szeszélyes bosszúhadjárattal? Van-e különbség bosszú és bosszú között? Sok érdekes kérdés felmerül amitől a "Rém álarca" nem csak szórakoztató rajzfilm, hanem elgondolkodtató felnőtt mese is egyben. Néhány kérdésre azonban rögtön egzakt választ is adhatunk: Joker/Mark Hamill ennél kolosszálisabb már nem is lehetne, és hasonszőrű szuperlatívuszokat érdemel Shirley Walker soundtrack-je is.
Az animáció nem akar hivalkodó lenni. Követi az eredeti animációs széria által megteremtett stílust, az egyszerűséget, avagy az 1993-ban gyakorlott trendet.

Szóval, akárcsak az eredeti animációs széria, úgy a denevér rajongóinak ez is kötelező darab (felnőtt fejjel is).

80%

HANCOCK

"Szép munka"

Készült: 2008
Műfaj: akció, vígjáték
Rendező: Peter Berg
Főszereplők: Will Smith, Jason Bateman, Charlize Theron

Hancock szuperhős, aki képes minden rosszfiúval elbánni, s ártani senki nem képes neki. Legalábbis testileg. Amúgy Hancock rossz passzban van, utálják az emberek, mert azzal együtt, hogy megment valakit, általában tetemes károkat is okoz a városnak. Ez többnyire annak köszönhető, hogy Hancock mindig részeg, és ezáltal önmagát is nehezen képes koordinálni. Pedig csupán azért nem veti meg az alkoholt, mert a társadalomból kirekesztettnek érzi magát különcsége miatt. Ez egy ördögi kör, melyből úgy tűnik, képtelen kilépni. Egy napon azonban találkozik Ray Embrey-vel, akinek épp a segítségére van szüksége, mivel autója egy robogó vonat elé szorul egy vasúti átjáróban, ő pedig az autójában reked. Hancock megmenti az életét. Ray PR szakember, aki kihívást lát Hancock imázsának pozitívba lendítésében, ezért lelkesen párfogásába veszi a szuperhőst.

Nem rossz film a Hancock a képregény zsánerében edződő lelkeseknek: adott a hős és a csőcselék akikkel másnaposan is de megütközik a vadvagány faszagyerek. De az már egy másik probléma, hogy az összecsapás katasztrófális végkimenetele és az a totálisan szánalmas imázs nem csikar ki a városlakókból rajongást, vagy tiszteletet iránta. Újabban nagy kelete van annak, hogy a racionalitás felé biccentve egy keveset, a hőstípusokat rendre deheroizálják ilyen-olyan szinten (a hős is egy érző lélek, "hivatása" sem tutkó, hogy fenékig tejfel - közhely, de potenciális). Hancock magányos, kitaszított, fáradt, alkoholista, de esélyt kap arra, hogy ezen változtasson (egy kis megalkuvás, beletörődés, felismerés). Az egész történet legérdekesebb, és legerősebb vonala az, amiképp a PR menedzser restaurálni próbálja a klasszikus hőst, akire a városnak szüksége van, és hogy beteljesítse minden klasszikus szuperhős elrendelt sorsát (harcoljon, győzzön, váljon példaképpé). Izgalmas elképzelés a maga humoros jellegében, ami segít megbocsáttatni azt a húzást is, miszerint Hancock gyorstüzeléses szexuális kalandja nem tesz jót a lakókocsi amúgy sem biztosított fedelének. De korai örömöm kissé belankadt mikor kinyilt a misztérium doboza, és meglódult a fantázia, felfedve Hancock multját olyan hirtelenjött és mondvacsinált meta-szabályokkal, amiknek kihasználása rendere hatásvadász pillanatok halmazához vezetett. Bár ezek a szabályok egy külön misét (saját mesét) megérhettek volna, de számomra kapkodósra sikerült, ami siettette a hőst abba az irányba, hogy felelősséget mutasson, és némi áldozathozatal árán megoldást találjon a hirtelenjött próblémára. A mindenki jól jár formula, minimális drámai alapozás nélkül is...

Az eleinte kínosan sztereotípnek tűnő karakter érdekes drámai pillanatokat hozott, de a film második felétől tőmondatokban apránként beerőltetett mítoszelemek már nem tetszettek sajnos. Kellemes drámai pillanatokat csak jól felvázolt, hihető motívumok, indokok nyújthatnak. De a Hancock utolsó 40 perce az érzelmileg követhetetlen belemagyarázásokkal szétbüntette azt a remek cselekményszálat, aminek nyomán a film akár lehetett volna az egyik legkivételesebb szuperhősfilm, egy valódi "szép munka". Így azonban megmarad, mint átlagosan jó popcornfajzat, tele remek ötletekkel, sajnálatos infantilizmussal, és elsietett okoskodásokkal.

60%

Érdekes ötlet, ami kicsinyes humora ellenére is ügyesen építkezik, de a befejezés eléggé összecsapott.