THOR

Eredeti cím: Thor

Készült: 2011

Műfaj: fantasy, akció

Rendező: Kenneth Branagh

Főszereplők: Chris Hemsworth, Natalie Portman, Clark Gregg, Anthony Hopkins

Thor erős, de rendkívül arrogáns harcos. Vakmerő tettei miatt újra kezdetét veszi egy ősi háború, és emiatt a Földre száműzik Thort Asgard fantasztikus világából. Az emberek világában él tovább a harcos, de nem felejti el harci tapasztalatait, hamar kiérdemli, hogy a bolygó legjobb védői között tartsák számon.

Azt hiszem megállapodhatunk abban, hogy azért jó benefitnek számít, hogy a Marvel saját kezüleg intézkedik adaptációi felől, és immár (egyes) autonóm megfilmesítési jogait nem szórja szanaszét boldog boldogtalannak. Bár a gőgös, büszke, és hipermakacs dörgésisten belépője a mozgóképre most sem jelent éppen forradalmi szellemi fejlődést a műfaj marveli ágán, mint amilyent a DC ünnepelhet újkori Batmanével, de az alázatos hozzaállás, és annak szórakoztató végeredménye garantált.

Persze Thor nem veheti fel a népszerűségi versenyt olyan top-kultikus hősökkel, mint Superman, Pókember, vagy Batman (főleg a magyar olvasók körében, ahol a saját újságszériával rendelkező primer hősök mellett legfeljebb különleges crossoverek vendégszereplője lehetett, alkalmanként kiadott, ritkább történetekben), az új film révén nem kizárt már, hogy az a figyelem ami eddig késett, már nem múlik.

Az egyik visszatérő probléma a film megítélését illetően az, hogy sokan feltétlen beazonosítják Thor világát a viking mítológiával, elcsusszanva afelett, hogy ez itt elsősorban egy sajátos, reinterpretált képregényes univerzumról van szó. Így a képregényen kívül más irodalmi hűséget nem kellene megkövetelni tőle.

Azonban a pozitívumok soron követik egymást, kezdve azzal, hogy kapkodásmentesen tárul elénk Thor eredettörténete, annak döbbenetes-kolosszális helyszíneivel. Asgard lebilincselő világa a legkiforrottabb sci-fi díszleteket idézi meg, és máris egycsapásra kíváncsiak vagyunk az ott lakozó istenek történelmére és kultúrájára. Thor első pillanattól fogva megkapó, köszönhetően annak, hogy Hemsworth jól láthatóan élvezte ezt a szerepet, és görcsmentesen, teljes lazasággal igyekezett beleolvadni a hős izomkolosszus személyiségébe. De szeretni csak akkor tudjuk igazán, amikor kénytelen felelősséget vállalni minden korábbi önfejűsége miatt, és alkalmazkodnia kell egy idegen környezethez (mondanom sem kell, hogy ebből a szituációból robban később minden humorgránát, és minden drámai pillanat). Bár nem ő a film fénypontja, Natalie Portman pszichobalerinás rohama után életvidám széles mosollyal örülhet a "tombolán nyert" vadvagány izompacsirtájának, aki garantáltan a nem hétköznapi románc kezdetét is jelenti számára. Minden egyéb szereplő mellékes Thor fejlődéstörténete mellett, talán a SHIELD - immáron kissé irritálónak is ható ügyködése a cselekmény körül - még nem elhanyagolható tényező, ha valóban kíváncsiak vagyunk a hamarosan érkező első mozgóképes comic-crossover jelenségre, az Avengers-re.

Természetesen néhol a cselekménytől el-elvártam némi rafináltságot, sokkoló pálfordulást, azonban mégiscsak rá kellett döbbennem, hogy a film műfaji jellegéből adódóan, az amit a legmerészebb képregényfilmekben annyira tudok értékelni (a hős tragikus bukdácsolása a társadalom apokalipszisában - Batman), az a Thor számára tabu. Ez mégiscsak Marvel. De néha felbukkanó, túlkomplikált, "zord" elvárásaim nem tudtak megakadályozni abban, hogy élvezni tudjam a Thort. Előzetes rossz sejtéseim ellenére idén egycsapásra sikerült szórakoznom egy popcorn képregényfilmen. Tehát én is minden kíváncsiskodónak azt tudom ajánlani, úgy üljön le a Thor elé, hogy egy ártatlan kalandfilmet fog majd látni, és akkor mentesül minden nemű csalódástól.

A film búcsúzója lelkesen emlékeztet, hogy Thor-t viszont láthatjuk majd az Avengers-ben. Hát én is nagy szívvel várom majd vissza Hemsworth-öt a Mjölnirrel a kezében.

75%

Látványos és humoros akciófilm, jól eltalált szereplőkkel.