A TETOVÁLT LÁNY

Eredeti cím: The Girl With the Dragon Tattoo

Készült: 2011

Műfaj: krimi, thriller, dráma

Rendező: David Fincher

Főszereplők: Daniel Craig, Rooney Mara

A különc hősnő, Lisbeth Salander történetéről a híres svéd író Stieg Larsson összesen 10 könyvet készült írni, ám 2004-ben bekövetkezett halála miatt a nagyszabású regénysorozatból mindössze három jelenhetett meg. Larsson még csak műveinek nagy sikerét sem élhette meg szívrohama miatt, pedig távozása után a három Millennium kötet több mint 65 millió példányszámban kelt el. A svéd adaptáció-sorozatot Niels Arden Oplev rendező kezdte Noomi Rapace és Michael Nyqvist főszereplésével, ami főleg Rapace-t emelte azonnal sztár-státuszba – azóta a hollywood-i blockbusterek arca is lett az első tetovált lány a Sherlock Holmes folytatásban, valamint hamarosan újabb kult-jelölt filmben bukkan fel Ridley Scott rendezése alatt (Prometheus). Az amerikai adaptáció már nem sokkal a regény sikere után szóban forgott, azonban míg kész projekttel nem rukkoltak elő, valamit Fincher is más filmekkel foglalkozott, addig a svédek beelőztek. A svéd trilógia első felvonása beváltotta a hozzá fűzött reményeket, a siker garantált volt, de a rendező-jogi staféta átadása a következő két részre mintha kiszippantotta volna a trilógiából az erőt, és az eredmény egy TV-s film zamatú felszínes próbálkozás lett. Ha elsősorban nem is (a történet az amerikai piacon való felavatása is szerepet játszik ebben), de ez a tendencia valahol megindokolja a létjogosultságát az amerikai feldolgozásnak is, ami meglepő módon 2 évre az első feldolgozás után mégiscsak premier-dátumot kapott, a rendezői székben pedig a különleges vizuális képességekkel rendelkező Fincher dirigálhatott.

Míg a rendező legendás Város trilógiáját (Hetedik, Játsz/Ma, Harcosok klubja), a szakma és a rajongótábora örökségként imádta szüntelen, addig Finchernek sikerült rendezői eszköztárának eddig ismeretlen szegmenseit is megismernie. Habár a 2001-es Pánikszoba a 90-es években készült filmjeire jellemző stílusjegyeket hordozta, egy nagyobb szusszanás után zsinórban olyan filmeket szolgált fel, melyek színesebb, drámaibb, változatosabb hangulat-orgánumú panelekből építkezve beszéltek el nagy ívű történeteket (Zodiákus, Benjamin Button, Közösségi háló). Persze Fincher ezen ciklusában is elkönyvelendő a siker, de ugyanakkor a sürgetés figyelői részéről is érthető, miszerint a rendezőnek ideje visszatalálnia a tabudöntögető, sötét expresszionista stílusához. A Tetovált lány lett a nagy visszakanyarodás eredménye, amiben érdekes meglepetésszerűségként a rendező mindkét filmes ciklusának védjegyei kombinálódtak. A nagy ívű krimi külalakjában egy fincheresen groteszk szocio-thriller duzzad, ami egyben a könyv koncepciójának méltó és pontos feldolgozását is garantálja.

De ezen kívül miben más a Tetovált lány a többi kriminológiai filmtől? Elsősorban karaktereinek példátlanul mély ábrázolása emeli műfaja csúcsára a mozit, aminek köszönhetően a szereplők teljes egzisztenciája és tetteik többé lesznek annál, mint amennyit egy ügy egyszerű izgalmakat kínáló felgöngyölítése nyújthat. Mikael Blomkvist oknyomozó és újságíró tekintélye megcsappan, amikor ügyesen átejtik a palánkon, miközben egy korrupt vállalatvezetőt igyekszik megingatni hatalmából. Karrierje és kiadója bánja meg a lecsúszást, de az első kínálkozó lehetőség kapaszkodónak tűnik. A szörnyű titkokat rejtegető Vanger családhoz szegődik, mint a család történetének írója, és oknyomozója. Henrik, a család fője főként a 40 évvel ezelőtt eltűnt Harriet Vanger-re irányítaná Mikael figyelmét, ugyanis Henrik szerint az akkor 16 éves lányt minden bizonnyal egy sorozatgyilkos ölte meg. Mikael elbizonytalanítóan lassú nyomozásán később az lendít, amikor melléje szegül az a fiatal hacker lány, aki korábban már szállított információkat Mikael-ről a Vanger család megbízásából. Lisbeth Salander meghökkentően különc lány, antiszociális, beilleszkedni képtelen, biszex, stílusa miatt gyakran támadások célpontjává válik. Karakterének jelentőssége és szimbolikája megkerülhetetlen a történetben, ugyanakkor ironikus, hogy egy olyan közegbe illesztve, ahol a hímsovinizmus szinte a történet mellékszereplőjeként lép elő, a karakter már külsőségei miatt is felprovokálja az intoleranciát. Pont ezért Lisbeth egy hamisítatlanul egyedi hősnő, egy feminista bosszúangyal, aki vakmerően és kíméletet nem ismerve szembeszáll az erőszaktevőkkel. Mivel beszámíthatatlannak tartják Lisbeth-et, úgy a szülei halála miatt még 23 éves korában is gyámságra van szüksége. De az amúgy sem szokványos hétköznapjai még nagyobbat fordulnak, amikor előző gyámjának agyvérzése okán egy másik gyámra kényszerül, aki mindennemű perverz tettel zsarolja Lisbeth-et, ha a lánynak pénzre van szüksége (orális-, anális közösülés, bilincs, kék-zöld foltok, sebek és egyéb agyrém). Mindez talajt ad Lisbeth démoni gyűlölettel töltött bosszújához, így a tetovált lány azzá a hőssé szilárdul idővel, aki a fájdalom mennyiségével egyenes arányban szolgál vissza minden elszenvedett sérülést.

Akárcsak maga a megoldandó rejtély, a két külön utat járó, majd egymásra találó karakterek kapcsolata is lebilincselően komplex, főleg Lisbeth jellemfejlődése ég belénk leghamarabb. A magába burkolózó, törött, férfiaktól csak bántásokat elszenvedő nő Mikael-ben felfedezi az igazi férfi archetípusát, a nem tökéletes, de biztonságérzetet sugárzó, előítéletektől mentes várfalat, és egy becsületes, motivált társat a korrupció, és a nőgyűlölet elleni harcban. Daniel Craig és Rooney Mara stílust és eleganciát nem nélkülöző alakításaikkal remek párost alakítanak a történetben, karaktereik sikerrel domborodnak a néző figyelmébe, ezáltal kiváló egyensúlyt képezve a filmnek így két egyenrangú központi témája adott: Harriet ügyének nyomozása, valamint főszereplőink lebilincselő kapcsolata.

A „miért kell 2 évvel a svéd verzió után remake-et gyártani?” és „ki a jobb tetovált lány?” felmerülő kérdései kapcsán szinte nem lehet nem állást foglalni. Szerintem Fincher rendezése a maga 2 óra 40 percével is sokkal dinamikusabb elbeszéléssel rukkol elő, így ennek tükrében a svéd előd szinte lendületlennek és erőtlennek is tűnik, amit persze lehet úgy is szeretni, hogy a sötét atmoszférája inkább elnyeli mintsem felemelné, ahogyan az épp ellenkezőleg történik Fincher keze alatt. Fincher javára szól még a rendszerinti remek vágási technika és a stílusosan szép fényképezés (főleg a nagy totálok, az épületekről, vagy az elhaladó vonatokról), valamint a Trent Reznor és Atticus Ross által komponált mérsékelt és találó soundtrack. Ráadásul hinnem kell azoknak a jártasabb egyéneknek is, akik szerint Fincher filmje pontosabban, részletesebben dolgozza fel Larsson regényét. Rooney Mara tetovált lánya is jobban tetszett, talán mert kisebb termetű és törékenyebb és talán „csinosabb” is mint a Noomi Rapace féle verzió, akinek azért természetesen a szigorúbb tekintete maradandó jelenségként megkerülhetetlenül belém ivódott a svéd verzióban.

Mivel Fincher belevágott a saját Millennium trilógiájába, egy ideig nem várhatunk tőle egyedi munkákat, és a Tetovált lány történetei sokak szemében nem avatják majd ismét szentté úgy a rendező stílusát, mint tette az a Harcosok klubja, viszont az nem is vita tárgya, hogy ez a trilógia is remekül áll majd a rendezőnek. Azok sorát bővítem majd, akik várva várják a következő felvonást 2013-ban (A lány, aki a tűzzel játszott).

90%

Lebilincselően izgalmas és szövevényes harc a korrupció és a nőgyűlölet ellen.