A denevérruhás bűnüldöző lassan egy emberöltő óta a világ leghíresebb, legnívósabb képregényhőse, melynek alakját Bob Kane formálta meg 1939 májusában. Azóta havonta megjelenő újságjával csaknem több mint 700 epizódon keresztül nyűgözte le olvasóit és rajongóit. A karakter nagy hatást gyakorolt a popkultúrában, és hamarosan Hollywood is lecsapott a maszkos igazságosztóra. Az első komoly adaptáció az 1989-ben Tim Burton által rendezett Batman – A Denevérember, mely magán hordozta a képregény mesébe illő gondolatiságát, és a rendező szürreális, expresszionista képi világát egyaránt. A film hatalmas sikere megkövetelte a folytatást, és 1992-ben a Batman Visszatér csaknem akkora siker lett, mint elődje. Azonban Burton hamarosan túladott a Denevérjelmezes hősön, így a projekt Joel Schumacher rendező kezébe került, aki felrúgta Burton groteszk és gótikus vizuális elképzeléseit és egy színes, neonfényes világba próbálta beskatulyázni Batman-t, ami lassacskán a gyerekes és nevetséges jelzőkön sem nagyon tudott túlteljesíteni. Az 1995-ös Mindörökké Batman érdekes szereplőgárdájával még a maga módján elfogadható, szórakoztató darabnak minősül, de az 1997-es Batman és Robin már totális bukás volt. Batman filmes pályafutása teljesen leáldozott, és a jogtulajdonos Warner stúdió lenyugdíjazta a projektet.
Csaknem a képregényadaptálás legszebb főnix metaforáját köszönhetjük Christopher Nolan-nak. A Memento, és az Álmatlanság rendezője nem mást tűzött ki célul, mint, hogy feltámassza poraiból a megalázott hőst, és újra megröptesse a mozikban. Nolan azonban teljesen új alapokra akarta építeni koncepcióját, ami nagyjából egy realista elképzelést takar, fajsúlyos filozófiai, pszichológiai és morális üzenetekkel leterhelve. Egy olyan filmtrilógia terve kezdett kibontakozni a gondolataiban, mely újrameséli Batman történetét, felfedve az indokokat, hogy egy multimilliomos playboy miként lesz maszkos igazságosztó egy velejéig romlott társadalomban – mely ezúttal kísértetiesen a mi világunkra hasonlít. A 2005-ben készült Batman: Kezdődik! a képregénysorozat bronzkorának legfelkapottabb darabjaiból kiindulva képzelte újra Batman eredettörténetét, mégpedig olyan inspirációs forrásokat felhasználva, mint a méltán népszerű Frank Miller által írt Year One című darab.
================================================================================================================================================================
KEZDŐDIK! (2005)
A Kezdődik-el Nolan azt az űrt kívánta betölteni, melyet eddig a Batman filmek elmulasztottak megtenni. Míg Burton filmje is egy készenkapott hőssel, in medias res stílusban vonzotta be nézőjét Gotham gótikus világába, addig Nolan egy briliánsan precíz fejlődésdrámával a nulláról építi fel Batman ikonikus karakterét. A rendező a műfaj berkein belül ezúttal valami egészen példaértékűt hozott létre. Ez alatt főként az értendő, hogy Nolan milyen módszerekkel és kiegyensúlyozottsággal hitette el velünk, hogy a multimilliomos playboy-ból miként lesz szuperhős. A legtöbb képregényfilm az amerikai blockbuster irányzat olykor bugyutizmust sem nélkülöző ütőkártyája, melyre mindeddig főként a fiatalabb korosztályok, és a képregénygeek-ek voltak elsősorban kíváncsiak. Nolan azonban rendkívül tapasztalt filmes gárdájával, és fantasztikus dramatikai készségeivel egyszerűen felülemelkedett a trendi képregényfilmek fogalmán, és a témától eddig teljesen elhatárolódó szkeptikusokat is levette a lábukról.
Mint eredettörténet, úgy nem meglepő, hogy a film a képregénytörténet legjobban ismert és legtöbbet emlegetett jelenetével alapoz. Bruce Wayne 8 évesen, közvetlen közelről nézi végig, ahogyan meggyilkolja szüleit egy olyan pitiáner bűnöző, akinek a megsegítésére esküdtek fel szülei. Az ominózus tragédiát követően azonban Nolan egy sokkal inkább lélektanilag elmélyített mederben szövögeti tovább főszereplője vesszőfutását. Így részleteiben sikerült azt is érzékeltetni, hogy Bruce (Christian Bale) egész fiatalkorára milyen hatással volt ez a borzasztó eset: önvád és egészen odáig fajuló bosszúvágy, hogy majdnem megölte szülei gyilkosait (beleérthetjük Falcone-t és Joe Chill-t - előbbivel farkasszemet nézett). A főhős első nagy lépése a hőssé válás rögös útján a felismerés, miszerint a kisember bosszúja nem szolgál megbékéléssel – ennél sokkal többre van szükség, egy letisztultabb, magasztosabb, elvontabb jelképre. Azonban Bruce Wayne-ként még mindig csak egy csupasz célpont, egy meztelen húsdarab a maffiának nevezett falka étlapján. A drámai fejlődés ugródeszkája elsősorban Wayne azon kettős vágyában rejlik, miszerint megváltást szeretne hozni a városban eluralkodott társadalmi széthúzásra, ami ugyanakkor rehabilitációként is működik Wayne sérült pszichéje számára. A bűnözés természetét megérteni akaró, és a gyermekkorból visszamaradt denevérfóbiától megszabadulni vágyó ember nagyívű utat jár be, amire megtalálja a megfelelő megoldást.
Elmerülve a bűnözés világában, új tapasztalatok birtokába jut, és eljut keletre, ahol a harcművészet és a keleti filozófiák élményeivel gazdagodik. Az Árnyak Ligájának szélsőséges ideológiájában való csalódása azonban nem zökkenti ki: hazatérve Gotham-be kezdenek körvonalazódni a fejében egy olyan szimbólum alakjai, melyek soha nem látott példa értékével bírhatnak a városlakók számára. Ez a szimbólum ugyanakkor felülkerekedés a tudatalatti sérülésen ("Miért esünk a mélybe? Hogy megtanuljunk kimászni belőle.") Új ember lesz belőle, maszkja révén egyben új eszme képviselője, aki azonnali lecsapásaival törésvonalat képez a város lakóinak, és bűnözőinek a kollektív tudatán. Batman, Bruce árnyék énje egy olyan alternatív identitás, mely felváltja a sérült Bruce Wayne személyiségét, önmegvalósítása teljesedik ki abban, hogy eggyé válik a félelemmel („Miért a denevér? Mert félek tőle! Féljenek az ellenségeim is!“), ugyanakkor a bürokratikus törvények és etikai kódexek alól mentesülve, a bűn elleni harc legütőképesebb alakja lesz. Az álcázás művészeként, és félelmet keltő szörnyetegként jelenséggé fajul Batman, aki azonnal fel is veszi a harcot Gotham maffiózói ellen. Felveszi a kapcsolatot Jim Gordonnal is (Gary Oldman), azonban bármennyire is tűnjön azonosnak a hullámhossz, a társadalom relativista felfogásában Batman akkor is önbíráskodó marad. A filmben eddig soha nem látott módon elevenednek meg a radikális és szubjektivista etikai gondolatformák: avagy az általános relatív elképzeléstől eltérően (a rendőrség legyen úr a bűnözőkön), felmerül egy nehéz szubjektivista elgondolás, mely tele van személyes indítékokkal, és az általánosan elfogadott törvénykezési és etikai eljárások szabályainak felrúgásával (egy önálló maszkos hős, a törvényen kívül szolgáltasson igazságot, ráadásul kegyetlenül).
Nolan nem követeli meg, hogy szó nélkül menjünk el a denevérruhába öltözött figura elképzelése mellett. Ennél azért magasabb szintre kérezkedik a film – nem csak fantasztikus drámai összefüggései miatt. A realista környezetben Batman kicsivel sem szélsőségesebb annál, mint ha mondjuk a valóságban látnánk hasonló esetet. Batman egyszerre gyógyír a traumás Bruce Wayne-nek, és a romló városnak, azonban a figura visszás hatásai is pont úgy figyelemben maradnak mindkét (pszichológiai és társadalmi) vonatkozásban. A batman-önterápia cseppet sem az épelméjűséghez vezető szilárd út, és az önbíráskodó törvényen kívüli gondolata is kellően emlékeztet arra, hogy Batman, ameddig korlátlannak, és jól kitalált megoldásnak azonosítja magát, addig rejtetten hiú és önhitt marad. Meddig számít elfogadhatónak, hogy egymaga vállal felelősséget a bűnözés felszámolásáért? Gotham számára ugyan egyelőre reményt-keltő a felbukkanása, de a végső kérdés: vajon mikor jön el a pillanat, mikor a szimbólum visszásságai, és sebezhetőségei is terítékre kerülnek?
95%
Pörgős, izgalmas, és drámai eredettörténet a világ legnagyobb képregényhőséről.
================================================================================================================================================================
A SÖTÉT LOVAG (2008)
A Batman: Kezdődik kimagasló kritikai sikere szinte azonnal követelte a folytatást, így a rendező Nolan-ra hirtelen nagy nyomás került. Így a megfelelő koncepció tervezet hiányában egy másik filmprojektnél kötött ki, és 2006-ban megszületett a Tökéletes Trükk című fantasztikus dráma. A rajongók által Nolanverzumnak nevezett megújult Batman széria 2008-ban történő folytatása elsősorban Heath Ledger-nek köszönhető. A korábban tinibálványként is népszerű színész az előző rész ígéretét és hibáját (nincs központi ellenfigura) kívánta egyensúlyba hozni azáltal, hogy hihetetlen beleéléssel és alázattal kívánta megformálni Batman ősellenségét, a Joker-t. Az első felvonásban Nolan képes volt méltó drámai keretben ábrázolni a nyugati képregénykultúra legtöbbet emlegetett hősét... A tény, hogy a második rész a képregényvilág leghírhedtebb, legtöbbet tárgyalt negatív figuráját is beígéri az egekig tolta az elvárásokat, még úgy is, hogy Nolan láthatóan a nagyobb, hosszabb, sötétebb, súlyosabb, izgalmasabb receptre gyúrt, melynek rizikófaktoráról sok korábbi ambíciózus folytatás mesélhetne tanulságos példákat.
Batman, Gordon felügyelő és Rachel gőzerővel számolják fel Gotham megmaradt, és elmorzsolódott maffia csoportjait. Munkájukat erősíti, a fiatal és feltörekvő államügyész, Harvey Dent, akiben Gotham lakosai egy igazi emberi hőst vélnek látni, és Gotham Fehér Lovagjaként ünneplik. A korrupció és a szervezett bűnözés felszámolása magabiztosan működik, ameddig a határtalannak tűnő módszerekkel dolgozó Batman segíti a rendőrséget és az ügyészséget. Azonban Nolan második felvonása az első rész reménysugarait egy fojtogató atmoszférájú, apokaliptikus szinten félelmetes thrillerré munkálja át. A Batman szimbólum további hangsúlyozására a rendező egy új dramatikai elemet vonultat fel, az eszkalációt. Az eszkaláció szerint, ha a társadalomban valami szokatlan történik, arra szokatlan válaszreakció várható, ami láncreakcióként folytatódhat egy beláthatatlan fináléig. Gotham városa nyert magának egy denevérruhás hőst, aki eddig soha nem tapasztalt módon számol fel a bűnözés minden formájával. A válaszreakció pedig az, hogy a bűnözők is előbb utóbb előrukkolnak egy hasonló teátrális megoldással. Megjelenik Joker (Heath Ledger), egy velejéig romlott, félelmetes szociopata, és míg Batman a gyógyírnak minősült a romló Gotham-ben, addig Joker rosszindulatú rákos daganatként telepszik rá a városra. Az anarchia prófétája, a káosz ügynöke, a maszkos denevérember csodálójaként érkezik a semmiből, hogy terrort és rontást zúdítson. Manipulatív képességeit fitogtatva Joker rövid idő leforgása alatt visszarántja a várost egy minden eddiginél rosszabb és kaotikusabb állapotba. Az őrült bohóc játszi könnyedséggel állítja félre a maffiózókat, és a rendőrséget, valamint hajtja uralom alá az egész várost, egyetlen céllal: hogy elborult agyjátékot játszhasson a szerinte hozzá hasonlóan beteges Batman-el. „Vannak, kik nem akarnak mást, csak végignézni ahogy a világ porig ég.“
Batman, Gordon felügyelő és Rachel gőzerővel számolják fel Gotham megmaradt, és elmorzsolódott maffia csoportjait. Munkájukat erősíti, a fiatal és feltörekvő államügyész, Harvey Dent, akiben Gotham lakosai egy igazi emberi hőst vélnek látni, és Gotham Fehér Lovagjaként ünneplik. A korrupció és a szervezett bűnözés felszámolása magabiztosan működik, ameddig a határtalannak tűnő módszerekkel dolgozó Batman segíti a rendőrséget és az ügyészséget. Azonban Nolan második felvonása az első rész reménysugarait egy fojtogató atmoszférájú, apokaliptikus szinten félelmetes thrillerré munkálja át. A Batman szimbólum további hangsúlyozására a rendező egy új dramatikai elemet vonultat fel, az eszkalációt. Az eszkaláció szerint, ha a társadalomban valami szokatlan történik, arra szokatlan válaszreakció várható, ami láncreakcióként folytatódhat egy beláthatatlan fináléig. Gotham városa nyert magának egy denevérruhás hőst, aki eddig soha nem tapasztalt módon számol fel a bűnözés minden formájával. A válaszreakció pedig az, hogy a bűnözők is előbb utóbb előrukkolnak egy hasonló teátrális megoldással. Megjelenik Joker (Heath Ledger), egy velejéig romlott, félelmetes szociopata, és míg Batman a gyógyírnak minősült a romló Gotham-ben, addig Joker rosszindulatú rákos daganatként telepszik rá a városra. Az anarchia prófétája, a káosz ügynöke, a maszkos denevérember csodálójaként érkezik a semmiből, hogy terrort és rontást zúdítson. Manipulatív képességeit fitogtatva Joker rövid idő leforgása alatt visszarántja a várost egy minden eddiginél rosszabb és kaotikusabb állapotba. Az őrült bohóc játszi könnyedséggel állítja félre a maffiózókat, és a rendőrséget, valamint hajtja uralom alá az egész várost, egyetlen céllal: hogy elborult agyjátékot játszhasson a szerinte hozzá hasonlóan beteges Batman-el. „Vannak, kik nem akarnak mást, csak végignézni ahogy a világ porig ég.“
Az előző részben Batman magabiztos volt abban, hogy a bűnözők és terroristák kiszámítható szélsőségei a társadalomnak, így bízhatott képességeiben és megérzéseiben, hogy félelemkeltéssel és ökölharccal, kívülállóként legyűrheti őket. Most azonban egy hozzá hasonló kívülállóval kénytelen szembesülnie, akinek zavaró mód tisztázatlanok a motivációi, nincs veszteni valója, és abban leli örömét, ha emberi sorsokat romlásba manipulálhat. Ahogyan Batman is felülemelkedik az átlag rendőrök módszerein, úgy Joker is az átlag bűnözők motivációitól elszakad – olyannyira, hogy megfosztja a maffiózókat anyagi hatalmuktól, és befolyásuktól, egyszemélyes rémuralommá alakítva Gotham teljes alvilágát. Míg az első filmnek nem volt egy konkrét központi negatív figurája, a második részre Nolan egy félelmetes démont teremtett. Heath Ledger ördögi Jokere valóságos mivoltától válik félelmetessé, amit az tetéz, hogy a figura kiismerhetetlen, szeszélyes, és visszataszító. Az aránytalanul felkent, rogyadozó smink a heggel a száján, mintha egy bomlott elme arcra festett, megfejthetetlen térképe lenne, ami a jellegzetes gesztikulációkkal vegyülve egyre bizarrabbnak fest. Nyomot hagy a nézőben Joker testbeszéde (karmozdulatok), tartása (görnyedt vállak), a kompulzív mozdulatai (száját nyaldossa), érces hangja és hörgő nevetése. De mindenek előtt morbid, és bomlasztó tettei teszik félelmetessé, ahogyan apró előmozdításokkal kelt káoszt emberek és szövetségeseik közt – hogy aztán megszállott önelégültséggel élvezze a következmények nyújtotta végjátékot. „Az őrület olyan, mint a gravitáció. Nem kell más, csak egy kis lökés.“
Tehát Joker három tervéből kettőt tökéletesen kijátszik: 1. Ugyan a terve, hogy Gotham lakosai vészhelyzetben egymást falják fel nem jön be, de kétségtelen, hogy az elgondolásnak rémületesen súlyos hordereje van - bár ezt a vitatémát leginkább a filmen kívül hasznos boncolni elméletben. 2. Sikerült bemártania Batman nevét, aki hiúságból nem adta fel magát Joker számára („Vedd le a maszkod és mutasd meg ki vagy!“), ezzel emberek életét téve kockára. A szimbólumba takart idea egyszer csak eltorzul, de mégis logikus. Batman az a fajta kívülálló, akin el lehet verni a port, csak azért, hogy a közösség hitén ne essen csorba. Ugyanis Dent bukása Gotham előtt a végső heg lett volna a kollektív tudaton, aminek a következményeit legfeljebb csak Joker kívánná. A bűnbak Batman gondolata szembenállás az első rész pozitívabb kicsengésű befejezéséhez képest. Joker révén bebizonyosodik, hogy Batmannak igenis vannak korlátai és gyenge pontjai. 3. Harvey Dent (Aaron Eckhart) megrontása is sikeres folyamat volt. Joker kihasználta a bizalmatlansági zörrenéseket Dent és Gordon rendőri alkalmazottjait illetően. Rachel halála (Bruce korábbi szerelme, és Dent menyasszonya) és Joker bujtogatása révén Dent a bosszú mellett dönt. Hogy a jó és a rossz viszonyát mennyire nem lehet fekete-fehér alapon kezelni, azt Nolan Dent karakterén keresztül briliánsan érzékelteti. Míg a hősnek titulált Batman-ből egy eszköz lesz, akire szükségszerűen rá kell kenni a város minden elszenvedett terrorcselekményét, addig a körberajongott sztárügyvéd is hatalmas mélyrepülést lejt. Aaron Eckhart nagyszerű alakításában elevenedik meg Batman egy másik nagy ellensége, KétArc. Harvey „KétArc“ Dent lappangó, elfojtott dühét, szerelme, Rachel halála tépi fel. Rachel a Joker elleni hadviselés kereszttüzébe kerül, amikor tragikus hirtelenséggel az őrült bohóc egyik trükkjének áldozata lesz. Ezért Dent hite megrendül az immár tehetetlenné vált Batman-ben, és a még annál is meddőbb rendőrségben. Bosszúszomjas fenevad lesz, ki barátain kéri számon a veszteségeit. Ezzel válik Dent a film morális vonulatának kulcsfigurájává, amiképp Joker őrült elmélete bizonyosodik be rajta, miszerint egy olyan jó emberből, mint Harvey Dent is lehet közveszélyes roncs. „Vagy meghalsz hősként, vagy megéred, hogy te leszel a gonosz.“
A film tökéletesen kimért 2 és fél órás feszültségorgiája egy görög tragédiába illő fináléval zárul, s ezzel egyetemben megszületik Christopher Nolan, valamint a képregényfilm műfajának legcsiszoltabb mesterműve. Az ezúttal szinte teljesen deheroizált, és legyőzött hős (ilyen sem gyakran történik Hollywood-ban) nem csak az előző epizódon vesz véresen komoly riposztot, hanem az átlagban infantlisen harsány és popcornirányzatú műfaj egészének is durván feladja a leckét.
100%
100%
Görög tragédiákat idéző sötét, szövevényes mestermunka, egy felejthetetlen Jokerrel az élen.
================================================================================================================================================================
A SÖTÉT LOVAG - FELEMELKEDÉS (2012)
A Sötét Lovag kíméletlenül pozitív kritikai, és több mint 1 milliárd dolláros anyagi sikerére komoly árnyékot vetett a Joker-t megformáló Heath Ledger tragikus halála. Kezdetben ez az árnyék volt annyira sötét is, hogy Nolan fontolgatta a befejezés kihagyását, és mindez meg is történhetett volna, ha még időben nem kap meggyőzően jó ötletet a befejezéshez - mindehez persze a Sötét Lovag mérhetetlen kultiválása miatt a rajongók nyomása is hozzájárult. Ezúttal 4 hosszú évet kellett várni míg a stáb újra összeverődik - ezalatt Nolan-nak még sikerült egy már évtizedek óta dédelgetett tervét is megvalósítania 2010-ben Eredet (Inception) címmel, ami, mint szerzői darab sem volt kisebb projekt, mint a Batman filmek. Bár a Joker történetének továbbszövéséről lemondhatott a rendező - nem mintha ez a tény károsítaná a trilógia egészét (Joker attitűdjéhez tán jól is illik az, hogy miután a semmiből robban be a szériába, úgy tűnik el ismét a semmibe) - Nolan-nak sikerült egy olyan történetet megalkotnia, mely méltó zárása a denevérodüsszeiának. De az elvárások ezúttal még soha nem tapasztalt méreteket öltöttek...
8 év telik el Joker anarchiája és Dent bukása óta. Bruce Wayne már nem Batman, és visszavonultan, elpuhultan éldegél a világtól szinte teljesen elzártan, miközben Gordon és a város teljes helyhatósága megtisztítja Gotham-et a bűnözéstől, mégpedig azt a hazugságot használva fel eszközként, mely alapján a város lakói továbbra is Gotham igaz lovagjaként ünnepli a csúfosan bukott Dent-et (ugyanakkor gyűlöli a gyilkosnak beállított Batman-t). Ugyan sikerül biztosítani a városban egyfajta átmeneti békét, de az erőltetett nyugalomnak hamarosan befellegzik amikor a városba érkezik Bane (Tom Hardy). A robosztus figura korábban annak az Árnyak Ligájának a tagja volt, mely Batman-t is kiképezte, majd el kívánta pusztítani. Bane, mint valóságos izomkolosszus leginkább az afrikai, vagy közel-keleti hadurakra/forradalmárokra hasonlít, ezáltal egy teljesen újfajta nemezise a sötét lovagnak. Míg Joker jelenléte a sponteneitást, és a teátralitást jelentette, addig Bane egy military Darth Vader-re hasonlít, aki óraműpontossággal működő tervet követ, és nem csak szellemi hadviselést gyakorol Batman-re, hanem termete miatt fizikai fölénybe is helyezkedik. Bane és az általa összegyűjtött csőcselék még a szélsőséges Árnyak Ligájához képest is fanatikus, fundamentalista csoportnak minősül, akik mindenféle együttérzés nélkül készülnek vegrahajtani a történelem legnagyobb terrorcselekményét, ezzel is befejezve a Liga régi tervét, ami az első részben Batman miatt befuccsolt.
A lassan kiöregedő, betokosodott Bruce Wayne ezúttal egy fatalista, önsajnáló antihősként jelenik meg előttünk a film első harmadában, aki még akkor sem szeretne újra Batman lenni, amikor biztosra tudja, hogy a várost támadás érte. A szimbólum amit megalkotott, s amiért annyit szenvedett küzutálat tárgya lett, s emiatt, mintha Wayne elfelejtette volna azokat a leckéket, amiket ifjúkorában tanult ("Azért esünk a mélybe, hogy megtanuljunk kimászni.") A történet szinte ízléstelenül nyomná az arcunkba a lehangoló negativitást, a terrort, a fásultságot, ha nem lenne a történetnek egy üde, pozitív fénysugara. John Blake (Joseph Gordon Levitt) a fiatal, elkötelezett mintazsarú, egy született idealista és optimista, aki meggyőzi Wayne-t arról, hogy a közutálat is csak egy átmeneti időszak a városban, és ameddig van szenvedő ártatlan, aki segítségre szorúl, addig mindig is szükség lesz Batman-re. John Blake ezzel válik a filmben a két lábon járó lelkiismeretté, akihez hasonló idealizált, sztereotíp "jófiút" nem látni ebben a borús mikro-univerzumban - és egyben a mozgatórugó is abban a döcögős folyamatban, amiben Batman teljes egészében visszatér, és 8 év kihagyás után felveszi ismét a harcot.
Nolan egy másik téren is egyensúlyt diktált a szériába, ez a terület pedig a női karakterek jelenléte. Az előző két részben csupán Rachel volt az egyetlen jelentős női szereplő, akinek halála Bruce Wayne-t totális gyászba űzte. Ezúttal 2 erősebb női karakter is feltűnik a színen, hogy kirántsák Wayne-t a magányából Miranda Tate (Marion Cotillard), a Wayne Vállalatok egyik csoportvezetője igyekszik visszaterelni az életunt playboy-t az üzleti életbe. De Wayne figyelmét jobban felkelti a sokkal impulzívabb Selina Kyle (Anne Hathaway), aki profi betörőként működik, és mindent elkövet, hogy priuszos multját kitörölje a nyilvántartásból. Bár a filmben nem hangzik el, ő valójában a képregénybeli Macskanő modernizált megfelelője. Ugyan nem központi figurája a történetnek, és nem is látja el a karakter klasszikus funkcióját a történetben, mégis Selina Kyle jelenléte megkerülhetetlen, amiképp az akrobatikus képeségekkel rendelkező önző figura a főhös potenciális szárnysegédjévé válik.
Az előző két résznek is sajátos stilisztikája és tematikája volt, ami alapján úgy nézett ki - s mint utólag állíthatjuk most sincs ez másképp - mintha a trilógia három felvonása, három különböző, de szorosan összefüggő tablóként épülne egymás mellé. Ezek a különbözőségek főként színesztétikában (a három film domináns színei: 1. narancs, 2. kék, 3. barna), avagy a filmek képi világában, hangulatában, de legfőképp alműfajában, és témaválasztásaiban jelenik meg. Míg a Batman: Kezdődik egy pszichológiai thrillerként elevenedett meg (témája: FÉLELEM), követve azt a Sötét Lovag, mint szocio thriller (témája: KÁOSZ), addig a Felemelkedés valóságos háborús thriller, aminek ezúttal a központi témája a FÁJDALOM (fizikai és szellemi értelemben). A fájdalom már ott kezdetét veszi, amikor Wayne eddig hű komornyikja is elhagyja őt, miután már az öreg Alfred attól retteg, hogy a Bane-el való ütközés legjobb barátja halálába fog kerülni. A film, s tán a trilógia egyik legmegindítobb pillanata Alfred búcsúja, de Batman-t megköveteli a szükség, hajthatatlan lesz, s tán még kívánja is, hogy egy olyan ellenfél keze által haljon meg, mint amilyen Bane... Azonban a Bane-el való megütközés még több elviselendő fájdalmat hoz Batman számára, mikor Bane játszi könnyedséggel leteríti a sötét lovagot, bebörtönzi a világ túlsó felén, ahonnan végig kell néznie azt, ahogyan Bane megkínozza Gotham-et. ("A büntetésednek szigorúbbnak kell lennie. Ha majd Gotham hamvaiba hullt... engedélyt adok a kivégzésedre").
Amíg Batman gerincsérüléssel raboskodik egy olyan börtönben, ahonnan szinte lehetetlen szökni, addig Bane brutális módon veszi át az uralmat Gotham felett. Romba dönti a fél várost, lerombolja a hidakat, elszigetelve a város magját a külvilágtól, megfosztja a gazdagokat vagyonaiktól, a felfordulás közepén pedig a polgárság kezébe adja a törvényt - az ellenszegülőket, pedig egy nukleáris bombával fenyegeti. Gotham szinte teljesen lepusztul és mindössze maréknyian maradtak, akik ellenállást mernek szervezni Gordon rendőrfőnökkel és John Blake-el az élen. Bár Bane korántsem olyan karizmatikus figura mint a méltán megkapó Joker, mégis, a Joker által okozott anarchia után Bane elhozta Gotham apokalipszisét. Nem lehet elmenni amellett, hogy a film ebben a harmadában mennyi politikai témát vonultat fel szellemesen csomagolva: a tőzsde felszámolása, a pénz kiiktatása, a társadalmi rétegek beszüntetése, a hatalom "jelképes" átadása a népnek - persze ezek korántsem valóságos tanulmányi példák, hanem inkább Bane elborult politikai ideológiájának torz és hamis végtermékei (ugyanis felszabadítja a lakosokat néhány társadalmi béklyóból, de számos mással elnyomja őket). A zűrzavar, a fosztogatás és a vérontás elburjánzik (hihetetlen utalás ez Nolan-től a No Man`s Land című Batman képregényre), s mindezt Batman-nek úgy kell végig néznie, hogy ha tenni akar ellene, akkor a börtönből való szökéssel az értelmetlen halállal is szembe kell néznie.
A film ennél a résznél egy kissé leülni látszik, mikor a felgyorsított cselekmény 5 hónap gyötrelmes eseményét igyekszik vázolni. De ugyanakkor ebben a szakaszban a történet nagyon ügyesen hasznosítja újra főleg az első rész szimbolikarendszerét, miközben újabb szintekre mozgatja fel azokat. Batman a raboskodás alatt ráébred arra, hogy kénytelen újra megtanulnia kimászni a mélyből (ami ezúttal nem csak lelki válság, hanem földi pokol), valamint, hogy a maga által kreált szimbolúm újraalkotása is elkerülhetetlen: a város a legvégsőbb pusztulásig sűlyedt, ideje Batmant is elvinni a legvégsőkig. Mikor 5 hónap szenvedés és fájdalom után visszatér Gotham-be (az izolált városba való hirtelen bejutás, mintha lyuk lenne a forgatókönyvben), az ugyancsak sokat szenvedett város végre utolsó reményeként ünnepli Batman-t, és a FELEMELKEDÉS, mint szombólum akkor válik teljessé, mikor Batman immár a gotham-i polgárokkal és rendőrökkel vállvetve, fényes nappal, egyazon célért harcol Bane és csapatai ellen. Ez az első, s tán az utolsó alkalom, hogy a felkelő nap fényében, totális világosságban látjuk Batman-t, az éjszaka lovagját harcolni, de ezúttal a fény motívuma is nagyon elfogadhatónak tűnik. A Batman szimbólum ezzel a legvégsőkig eljut, azzá válik, mint amilyen céllal készült: Batman ezúttal a története végére valóságos, ünnepelt, elismert hőssé válik, az alcím intertextualitása nyomán kifejezve úgymond FELEMELKEDIK.
A Nolanverzum-trilógia ezzel végleg lezárult, és meg is marad trilógiának, miután köztudott, hogy Nolan nem hajlandó több Batman filmet készíteni. A Sötét Lovag - Felemelkedés nem tudott felnőni akkorára, mint elődje, de végső soron mégis képviselni tudja azt a királykategóriát, aminek az első két filmet is tartják a mozinézők. Vagyis méltó lezárása egy olyan korszaknak, melyet élvezet volt átélni, köszönhetően egy olyan alkotóstábnak, akik hihetetlen igényességgel és figyelemmel keltették életre sokak gyermekkorának nagy alakjait és azok kalandjait - ezúttal egy több szinten is élvezhető, profi csomagolásban. Ennek az érzésnek megfelelően Nolan is méltóságos búcsút vett Batman-től, mint szimbólumtól, és Bruce Wayne-től (nem hiába külön, de ehhez látni kell - érdemes - a filmet), valamint Gotham groteszk világától.
80%
A lassan kiöregedő, betokosodott Bruce Wayne ezúttal egy fatalista, önsajnáló antihősként jelenik meg előttünk a film első harmadában, aki még akkor sem szeretne újra Batman lenni, amikor biztosra tudja, hogy a várost támadás érte. A szimbólum amit megalkotott, s amiért annyit szenvedett küzutálat tárgya lett, s emiatt, mintha Wayne elfelejtette volna azokat a leckéket, amiket ifjúkorában tanult ("Azért esünk a mélybe, hogy megtanuljunk kimászni.") A történet szinte ízléstelenül nyomná az arcunkba a lehangoló negativitást, a terrort, a fásultságot, ha nem lenne a történetnek egy üde, pozitív fénysugara. John Blake (Joseph Gordon Levitt) a fiatal, elkötelezett mintazsarú, egy született idealista és optimista, aki meggyőzi Wayne-t arról, hogy a közutálat is csak egy átmeneti időszak a városban, és ameddig van szenvedő ártatlan, aki segítségre szorúl, addig mindig is szükség lesz Batman-re. John Blake ezzel válik a filmben a két lábon járó lelkiismeretté, akihez hasonló idealizált, sztereotíp "jófiút" nem látni ebben a borús mikro-univerzumban - és egyben a mozgatórugó is abban a döcögős folyamatban, amiben Batman teljes egészében visszatér, és 8 év kihagyás után felveszi ismét a harcot.
Az előző két résznek is sajátos stilisztikája és tematikája volt, ami alapján úgy nézett ki - s mint utólag állíthatjuk most sincs ez másképp - mintha a trilógia három felvonása, három különböző, de szorosan összefüggő tablóként épülne egymás mellé. Ezek a különbözőségek főként színesztétikában (a három film domináns színei: 1. narancs, 2. kék, 3. barna), avagy a filmek képi világában, hangulatában, de legfőképp alműfajában, és témaválasztásaiban jelenik meg. Míg a Batman: Kezdődik egy pszichológiai thrillerként elevenedett meg (témája: FÉLELEM), követve azt a Sötét Lovag, mint szocio thriller (témája: KÁOSZ), addig a Felemelkedés valóságos háborús thriller, aminek ezúttal a központi témája a FÁJDALOM (fizikai és szellemi értelemben). A fájdalom már ott kezdetét veszi, amikor Wayne eddig hű komornyikja is elhagyja őt, miután már az öreg Alfred attól retteg, hogy a Bane-el való ütközés legjobb barátja halálába fog kerülni. A film, s tán a trilógia egyik legmegindítobb pillanata Alfred búcsúja, de Batman-t megköveteli a szükség, hajthatatlan lesz, s tán még kívánja is, hogy egy olyan ellenfél keze által haljon meg, mint amilyen Bane... Azonban a Bane-el való megütközés még több elviselendő fájdalmat hoz Batman számára, mikor Bane játszi könnyedséggel leteríti a sötét lovagot, bebörtönzi a világ túlsó felén, ahonnan végig kell néznie azt, ahogyan Bane megkínozza Gotham-et. ("A büntetésednek szigorúbbnak kell lennie. Ha majd Gotham hamvaiba hullt... engedélyt adok a kivégzésedre").
A Nolanverzum-trilógia ezzel végleg lezárult, és meg is marad trilógiának, miután köztudott, hogy Nolan nem hajlandó több Batman filmet készíteni. A Sötét Lovag - Felemelkedés nem tudott felnőni akkorára, mint elődje, de végső soron mégis képviselni tudja azt a királykategóriát, aminek az első két filmet is tartják a mozinézők. Vagyis méltó lezárása egy olyan korszaknak, melyet élvezet volt átélni, köszönhetően egy olyan alkotóstábnak, akik hihetetlen igényességgel és figyelemmel keltették életre sokak gyermekkorának nagy alakjait és azok kalandjait - ezúttal egy több szinten is élvezhető, profi csomagolásban. Ennek az érzésnek megfelelően Nolan is méltóságos búcsút vett Batman-től, mint szimbólumtól, és Bruce Wayne-től (nem hiába külön, de ehhez látni kell - érdemes - a filmet), valamint Gotham groteszk világától.
Kisebb kontinuitási hibái és tempóingadozása ellenére egy látványos, izgalmas, és méltó lezárása egy nagyívű, nagyszerű, szellemes trilógiának.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése