PREDATORS - RAGADOZÓK
Készült: 2010 - Műfaj: akció, horror - Rendező: Antal Nimród - Főszereplők: Adrien Brody, Laurence Fishburne, Alice Braga
Így másodszori megnézésre a film eleji feszültségkeltés továbbra is célra tart, de összességében szinte semleges és hatástalan az egész film, tipikusan amerikai átlagos akciódömping, amibe a költségvetés kapcsán véletlen nagy múltú színészek és egy kultikus szörny is belekerült. Határozottan jobb mint a "semmirőlseszól" AVP2, de ha szigorúan a Predator franchise korlátai közé szorítom, legfeljebb csak kedvcsináló a régi epizódokhoz - és hogy ezt gondoljam nincs szükségem elfogultságra a klasszikusok iránt. Azokat se misztifikálom úgy túl, de ez még odáig sem ér. Elég szomorú…
Színes karakterek következetlen végzettel, egy ismerős sémákra épülő forgatókönyvben. Elviselhető, de a közmondásosan jó film fogalmához ez még azért elég primitív.
Brody nem rossz, a suspense 30 percig érdekkeltő, a hangulat is megidéz ezt-azt a régiből, és néhol a kreativitásnak tűnő valami itt-ott hozzátesz egy kis pluszt a mítoszhoz - csak, hogy ne a rosszra kelljen végig emlékezzek.
55%
IDÉTLEN IDŐKIG
Eredeti cím: Groundhog Day - Készült: 1993 - Műfaj: romantikus vígjáték - Rendező: Harold Ramis - Főszereplők: Bill Murray, Andie MacDowell, Chris Elliott
Idétlen időkön át, minden nap, újra és újra meg újra... így maradt ki ez a film a perspektívámból, de a jég megtört, akárcsak Phil egója. Bár az előzetes elvárásom egy átlagos de szórakoztató romantikus vígjátékot jelzett előre, a lebilincselő forgatókönyv minden remekbe szabott mozzanatával, és színészi ragyogásával azonnal klasszikussá emelte az egészet. Bill Murray-ra korábban sem nehezteltem, most jócskán megkedveltem, és állítom, hogy ez pályafutása legszórakoztatóbb játéka.
Mi történne, ha elvesztenénk a jövőt? Ha minden reggel ugyanarra a napra ébrednénk? S ha ez a nap ráadásul a legfantáziatlanabb nap lenne? Ez történik a film főhősével, és épp egy gyagyás folklórünnep napján, az isten háta mögötti Punxsutawney-ben, ahová tudósítani küldték. A pökhendi Phil mindent kipróbál, hogy szabadulhasson, de csak egyetlen út vezet a jövőbe: a szerelem.
Bár nem hibátlan, az ötlet megannyi lehetősége személyes elképzelésemben kiaknázatlan maradt, kiérdemelten a 90-esek nagyjai közt fogom számon tartani.
80%
21 GRAMM
Eredeti cím: 21 Grams - Készült: 2003 - Műfaj: dráma - Rendező: Alejandro González Inárritu - Főszereplők: Naomi Watts, Sean Penn, Benicio Del Toro
Ha nem csal a memóriám Karinthy Frigyes egyik nagy idézete szól hasonlóképp: a világ összes embere egytől egyig kapcsolatban áll egymással valamilyen formában, mint egy nagy hálózat.
A Bábel és a 21 gramm alapján Guillermo Arriaga ars poetica-ja sem szólhat másképp. Egymástól "független" emberek sorsa kapcsolódik össze egy adott esemény során.
Paul Rivers boldogtalan házasságban él angol feleségével, Maryvel. Cristina kábítószeresből kétgyermekes háziasszonnyá vált középosztálybeli nő. Jack Jordan börtönből szabadult férfi, aki a keresztény tanításokban talál erőt családja támogatásához. Egy tragikus autóbaleset mindhárom család életét örökre megváltoztatja. A látszólag összefüggéstelen eseménydarabok lassan összeállnak, az óriási kirakójáték az élet és a halál hátborzongató képét tárja elénk...
A cselekmény ezúttal a megszokott nonlineáris történetvezetés terminusát is megdönti, és mégis éppen ettől lesz kivételesen megkapó. A különböző karakterek kontrasztolása és adott időben való érzelem-állapoti árnyalása hatásosabb eddig mindennél. A történet tudatosan kiragadott panelekből építkezik, melyeknek felsorakoztatása egyaránt invitál memóriajátékra, és kihívásként mérettet meg a karakterek sokrétű érzelmi aspektusai miatt.
Már az kihívás, hogy a színészek közül a legjobban teljesítőt válasszam. Naomi Watts a Mulholland óta rendszerességgel leteszi az alapjait annak, hogy őt egyszer s mindenkorra sose feledjék a legnagyobbak soráról. Sean Penn zseniálisan váltott elegancia és a sebezhető beteg közt. Del Toro pedig a totális hitelesség alfája és omegája (rémület, önmarcangolás, az arcára volt írva a bűntudat).
Bár Inarrítu munkássága nyomán legtöbbet az ő nevét emlegetik, és többnyire ő aratja a babérokat, azért anélkül, hogy konspiráció hadjáratot, vagy véres vitát hoznék létre kiáltanám GUILLERMO ARRIAGA nevét is, akinek a precíziója, fantáziája, és különleges pókösztöne szülte ezeket a remek történeteket (Amorres Perros, 21 gramm, Babel). Természetesen Inarrítu higgadt, mértéktartó profizmusa, lelkesedése és türelme barátja irományai iránt éppúgy hozzátesz a végeredményhez, de kíváncsi vagyok, Arriaga nélkül mit vinne a mozgóképre? Bár csak sejtem, és csak majdnem állítom, hogy a fentebb említett filmek markoló stílusjegyeit Arriaga számlájára írhatjuk. De erről ennyit. A 21 gramm zseniális mű. Itt legyen a pont.
90%
AZ EMBER GYERMEKE
Eredeti cím: Children of men - Készült: 2006 - Műfaj: sci-fi, thriller - Rendező: Alfonso Cuarón - Főszereplők: Clive Owen, Julianne Moore, Michael Caine
A Föld tartalékai teljesen kimerültek, a jövő kilátástalan, 19 éve nem született gyerek. A széthulló társadalmi rendszerek közül egyedül Nagy-Britannia élte túl a belső harcokat. A rendszer diktatórikus eszközökkel tartja fenn a hatalmat, és erőszakkal lép fel az illegális bevándorlók ellen: táborokba hurcolják és deportálják őket. Theo egykor a változás élharcosa volt, de mára kiégett, megkeseredett ember. Minden megváltozik, amikor egykori szerelme, Julian szívességet kér tőle. Egy fiatal nőt kell kijuttatnia az országból. Hamarosan kiderül, hogy Kee nem egyszerű menekült.
Zseniális disztópia tele reménységgel és az egyenértékűség optimizmusával. Mint tudományos fantázia úgy sántít a behatárolása a filmnek. A koncepció szigorúan erkölcsi és érzelmi vonatkozásokra épít. A tudományos értelembe vett háttér egy része ködbe borúl, más része meg megválaszolatlan. Elképzelhető a világ ilyen válságba való jutása, de a lassú pusztulás okai csak úgy vannak. De persze nem ez számít, hanem az üzenet, ami maradéktalanul ki lett fejezve.
A színészek szerintem remek alakításoknak adnak helyet a filmben. Owen többnyire száraz, elfásult Theo-t játszik, mindaddig míg a benne gyülemlő fájdalom egycsapásra ki nem tombolja magát. És a színész ennek tökéletesen átadja magát. Michael Caine meg mikor nem vagány ha egyszer kamera elé áll?
Azonban a legnagyobb érdem a rendezőt, és a technikai stábot illeti. Remek elképzeléshez fenomenális, impresszív kivitelezés jár. A romló világ képe láttán elszorul a gyomra az embernek és egy ideig nem vagyunk képesek szabadulni a látottaktól. Cuarón jelen világunk realizmusát ültette be a közel jövőbe: igen, ilyen a háború, és a totális züllés, ami meglehet, képes akár ilyen nagy méretet is ölteni - előbb vagy utóbb. Azonban nem kell feladni a reményt a fellélegzésre, ameddig egy újszülött sírása képes fegyverek százait csendre inteni.
Lassú, keserű, megindító, de tagadhatatlanúl értékes darab, ami mind morális, mind technikai szemszögből egy kisebb mozgóképes csoda.
80%
