LOST – 4. Évad (Az Oceanic 6)

A legendás 3. évados finálé után a rajongók 8 hónapos várakozás elébe néztek, de közben a hollywood-i stúdiók körében komoly mozgolódások kezdődtek, melyek veszélyeztették a sorozat jövőjét. 2007 novemberében kitört az írói sztrájk, melyben több mint 12000 amerikai forgatókönyvíró vett részt a stúdiók ellen tűntetve. Az indíték az írói bér, mely aránytalanul alacsony a forgalmazó és gyártó stúdiók busás bevételeihez képest – holott minden a stúdió által forgalomba hozott sorozat, film és egyéb műsor szellemi hátterét az írók biztosítják. Nélkülük nem születnének projektek, sorozatok, stb. A sztrájk a los angeles-i stúdiórendszerek gazdaságának többmilliárd dolláros kárt okozott, megbolygatva ezzel számos TV csatorna működési rendjét. A Lost stábját is érintette az incidens, aminek következtében a beígért stabil és tömör 16 epizódos évad helyett a működési- és a büdzsé-kiesések miatt csak 14 rész valósulhatott meg. Voltak sorozatok a szezon alatt, melyek sokkalta rosszabbul jártak (például az Odaát aminek 3. évada fele annyi epizóddal tudott visszatérni, vagy a Hősök sorozat 2. évada, ahol a minőség rovására ment a sztrájk). A Lost 2 epizódot vesztett, ami azon túl, hogy az alkotók konkrét tervezetét az évadot illetően felzavarta, nem mondható annyira jelentős kárnak. De azt mindenképp megjegyzendő, hogy a Lost 4. évada a sorozat történelmébe a „csonkaévad” jelzővel vonult be.

A sztrájk 2008. január végén még nem csillapodott le, amikor a 4-es évad startolt az ABC-n. Minden komoly megmérettetés ellenére az évad premierje nagyon ígéretesnek indult. A lerövidített, tömörített cselekményváznak köszönhetően mind kritikailag és közönségileg is elismert lett az íróknak az a módszere, hogy a 3. évad felpörgött eseményei után nem szándékoztak ismét belassítani a sorozatot, hanem igyekeztek tartani a sebességet. Ennek a velejárója volt az is, hogy a sorozat természetét megváltoztatva több akciót, több váratlan fordulatot szőttek a cselekménybe, ráadásul kegyetlen játékot űzve a nézőkkel, amikor egyes epizódokban hol visszatekintéseket, hol előretekintéseket kapunk párhuzamos cselekményszálba (a ritmikus flash), vagy épp a kettőt meglepetésszerűen egyszerre. Ez ugyanakkor jelzés is volt a sorozat követőinek irányába: a Lost a 4. évaddal keményen kezdett közelíteni a hardcore fanok igényeihez, kiküzdve magának a rajongók megingathatatlan lojalitását, ugyanakkor lassan lepotyogtatva az úgynevezett alkalmi nézőket. Ezzel a Lost valamelyest rátalált állandó nézőtáborára, de relatíve az átlagnézők, akik más amerikai sorozatokhoz könnyen felzárkóztak időnként, már nem tudtak úgy lépést tartani az egyre bonyolultabb, rafináltabb és merész Lost-tal. Ez persze a nézőszám csökkenéséhez is vezetett, de a Lost valójában ekkor stabilizált egy olyan egyensúlyt, ami miatt az ABC-nek nem kellett aggódnia, hogy a 6 évadig leszerződtetett sorozata az elkövetkezendő három évben csak kínlódni fog a képernyőn. És ha ez még nem elég, a szakma részéről is megszületett az eddigi legpozitívabb megítélés, miszerint a 4. évad, az írók bölcs döntéseinek köszönhetően a sorozat legjobb és legizgalmasabb szakasza lett.

Az évad egyik legnagyobb különlegessége, hogy lerántotta a leplet cselekményének egy elkövetkezendő szakaszáról, miszerint az Oceanic 6, azaz a túlélők közül 6-an megmenekülnek a szigetről, és újra a civilizációban próbálnak új életet kezdeni. Avagy a néző tudta, hogy az évad cselekménye milyen irányba fog haladni, a szálaknak hogyan kell majd elvarródniuk. Így az íróknak egy kincses tárháznyi lehetőség lett adott, hogy kismilliónyi feszültséggel teli elemmel spékeljék meg a szériát, hihetetlen aprólékossággal. A sorozatnak eddig sem voltak hiábavaló jelenetei, azonban ezúttal minden kis mozzanat a meglepetés erejével csapott le a nézőre. A sorozat runnerjei szinte Istent játszottak, amikor már aljas blöffökkel kényük-kedvük szerint vezették a nézőt az orrától fogva, amit a rajongók igazából kifogástalanul élveztek.

Már az évad második epizódjában felvezették az írók az új szereplőket, a Widmore (lásd 3. évados bejegyzés) által küldött embereket, akik közt tudósok és katonák is akadnak. A tudósok csoportjából a nézők legelőszőr Daniel Faraday karakterével szimpatizáltak. A kissé kótyagos fizikus a misztikus közeg megannyi hívője és laikus szereplője közt végre újdonságnak számít, aki a racionalitással, természettudományosan igyekszik megérteni a sziget működését. Ugyanakkor drámai karakter is, akinek meglepetéssel teli történetét később nem mulasztottak felfedni az írók. A másik kedvelt figura a nagyszájú, halottakkal beszélni képes Miles, aki egyfajta kísérteties mása a kemény szövegű Sawyernek. Aranyköpésekből a vagány pilóta, Frank Lapidus sem szűkölködik, valamint a csapat tagja még a csinos antropológus, Charlotte is. A tudós csapat ha kezdetben nehezen is, de beintegrálódik a túlélők közösségébe, és hamarosan közös célokért harcolnak, valamint egymás segítségével kerülnek közelebb a megmeneküléshez is.

A megmenekülés azonban korántsem ennyire egyszerű, ugyanis Widmore csapatában fél tucat zsoldos is érkezett, akik a könyörtelen Martin Keamy vezetésével vérengző fejvadászatot indítanak Ben Linus ellen. A fegyveres military jelleggel valami újszerű is beleszövődött a szériába. A Lost 3 évad alatt minden volt, dráma, sci-fi, misztikum, románc, thriller – így aztán az írók az új évadra a lövöldözős akció zúzda mellett is letették a voksot, ami különösképp remekül állt a pörgős cselekmény szövetén. Charles Widmore, az évad központi konfliktusának kirobbantója hajdanán a Sziget vezetője volt, míg Ben Linus meg nem fosztotta hatalmától. Widmore pedig figyelmen kívül hagyva a sziget szerencsétlenül járt túlélőit, mindent megmozgat, hogy visszatérhessen száműzetéséből, és kimozdítsa a büszke Ben-t szerinte jogtalan pozíciójából. Ez olyan hatalmas nyomást gyakorol a túlélőkre is, hogy Jack és Locke szembenállásának megfelelően két táborra szakadnak. Locke és követői a Többiek elhagyatott barakkjaiban rejtőznek el attól tartva, hogy a Szigetet komoly támadások érik majd. Jack és követői pedig a parton maradnak annak reményében, hogy a támadók hajójával még lesz lehetőségük elmenekülni. Szóval ha a 3. évad végi Túlélők-Többiek összecsapás izgalmas volt, akkor a 4-es évad géppuskaropogásos dömpingje valóságos háborúnak számít.

Akció, bunyó és vérontás ide vagy oda, a sorozatot ezúttal is a zseniális karakterdrámák erősítik gőzerővel. A The Constant, vagyis Az állandó című epizóddal a sorozat váratlan csúcsponthoz érkezett. A széria írói komoly koncepciós fordulópontnak szánták a Desmond-centrikus epizódot, mely a Lost-ot a nehézsúlyú sci-fi témaköreinek irányába löki. Minden tekintetben különleges munkát igyekeztek végezni, de az eredménnyel ők sem számoltak. A történet szerint a Sziget különleges elektro-magnetikus hatásának, és Desmond amúgy is megterhelt agyának köszönhetően, egy baleset folytán a tudata oda-vissza ugrál térben és időben (pontosabban két időpont: 1996 és a jelen között). Bár ez a téma a sorozat, és mindent egybevetve a zsáner legeszelősebb eleme, az írók mégis szinte szeizmikus hatású drámai energiával tudták mindezt magasságokba emelni. Az, hogy az operatőri munka, és a vágás, ami a flash-elést ügyes módszerességgel valósította meg még nem minden. Desmond, hogy megszűntesse szenvedését (az őrületbe kergető tudatvándorlást) rég nem látott és hallott szerelmére és egy erős érzelmi lökésre, egy katarzisra támaszkodik, aminek kivitelezése páratlan lett a szériában. Desmond és Penny mindenféle rózsaszín ködtől mentes, elképesztően megírt és eljátszott telefonbeszélgetése lehengerlő, amit Giacchino elképesztően megindító tökéletes zenei kísérete tesz teljessé. Desmond lassan pozitív irányba kiteljesedő Odüsszeusz románca eddig soha nem látott módon rengette meg a rajongókat. A számok voltak ez ügyben a legbeszédesebbek, ugyanis a Az állandó a legnagyobb átlagos értékelés alapján a Lost legjobb epizódja lett, és az is maradt a sorozat végéig.

-------------------------------------------------------------------------------------------------

A Lost Top10 legjobb epizódja a rajongók szavazatai alapján. A listát összeállította a darkufo.blogspot.com hivatalos Lost oldal.

1. 4x05 – Az állandó

2. 6x09 – Ab Aeterno (Öröktől fogva)

3. 3x22-23 – Tűkörországban

4. 3x08 – Csak egy villanás

5. 3x20 – A férfi a függöny mögött

6. 1x01-02 – Pilot

7. 5x16-17 – Az Incidens

8. 5x12 – A halott, az halott

9. 1x20 – Az élet rendje

10. 1x19 – Deus Ex Machina (Isteni gépezet)

-------------------------------------------------------------------------------------------------

Az évad második legnagyobb karakterfejlődése Ben Linus-hoz köthető. A nagy mester-manipulátor ezúttal Locke fogságában van, azonban a közös cél érdekében azon időszak is bekövetkezik, amikor a Többiek és a túlélők szövetségre lépnek, hogy megvédjék magukat a betolakodók ellen. A hidegvérű Keamy, hogy elrettentse Ben-t, és feladásra kényszerítse, meggyilkolja Ben neveltlányát, Alexet, Ben szeme láttára. Ez a váratlan fordulat, mely Ben minden számítását keresztül húzta, egyben a nagy vezető életének legsokkolóbb pillanata. Ettől kezdődően Ben karaktere váratlanul drámai jelleget ölt. Hatalomvágy helyett csalódás, düh, bosszúszomj motiválja, ugyanakkor a félelem, és a kudarc is első ízben nyomasztja. Ugyan amikor önző revánsot vesz, és megtisztogatja a szigetet a zsoldosoktól, úgy, hogy a túlélők életét is kockára teszi, szörnyeteg természetének legerősebb tombolását látjuk, mégis történetének hátralevő részében eléggé elgyötört, kínlódó, sebezhető lesz.

Döbbenetes fordulatokban és csúcspontokban az évad további részei is bővelkedtek. Többek közt a Jin/Sun epizód is egy kisebb felborzolás volt, amikor minden nézővel elhitették, hogy Jin meg fog halni (a baleset be is következett, ami alapján az Oceanic 6, beleértve Sun-t elhunytnak hitte Jin-t). Az évad nyitott kérdések lezárásában is igyekezett lépést tartani. Egyik ilyen kérdéskör Michael helyzete, akinek ügye nem maradt annyiban. Árulásáért vezekelve, Ben megbízásából tér vissza, Widmore emberei közé beépülve, hogy segítsen a túlélőknek, jóvá téve valamelyest bűneit. Egy másik baljós lépés Claire eltűnése volt, akit ki is iktattak egészen a 6-os évadig. Aaron pedig Kate-hez kerül, aki az Oceanic 6 megmenekülése után fegyverként használja a gyermeket, hogy elkerülje a törvényt a múltban elkövetett bűncselekményei miatt. Mindemellett Juliet története is remekül alakult, a nézők immár a túlélők teljes tagjaként kezelték a karaktert. De a leginkább feszültségkeltő, állandó kohézió az évadban a jelen események és az Oceanic 6 történéseinek kapcsolódása volt. Az O6 a hazajutást követően sztárstátuszba emelkedett, de a történések szép alaposan azt az üzenetet adagolták, hogy az O6 tagjai (Jack, Kate és Aaron, Jin, Hurley, Sayid) egyre boldogtalanabbak, és képtelenek birkózni a szigeten ért traumákkal, és a tudattal, hogy számos társukat a szigeten hagyták. Jack és Kate románca csúfosan megomlik, Hurley bolondok házába kerül, Sayid-ot kihasználja az ugyancsak kijutott Ben, Sun pedig képtelen túladni férje halálán.

A fináléhoz közeledve a Jack-Locke konfliktus is végső csúcsához érkezik. Locke továbbra is szentül hiszi, hogy a sziget fontos céllal állította őket ekkora megpróbáltatások elé, azonban Jack, a megmenekülés küszöbén teljességgel megveti Locke-ot, aki megannyiszor szabotálta megmenekülésük lehetőségét. A két ikonikus karakter temérdek méreggel és meg nem értéssel búcsúzik egymástól talán örökre, amikor is Jack készen áll, hogy hazajuttassa embereit (egész pontosan csak egy részét ugy-e, akiket sikerül: Oceanic 6), valamint Ben és Locke készek elmozdítani a Szigetet, hogy végleg biztonságban tudhassák Widmore-tól. Locke a többiek új vezetőjeként veszi át Ben helyét. Ben pedig utolsó, a szigetnek tett óvintézkedésként kimozdítja a szigetet (térből és időből – a szó szoros értelmében teleportáció történt!). Ezáltal Ben is kijutott a civilizációba, megkezdhette bosszúhadjáratát, amivel ellehetetlenítheti Widmore hatalmát, valamint neki kezdhet meggyőzni az Oceanic 6-ot, hogy a Szigethez tartoznak, ezért vissza kell térjenek. A finálé már csak attól is rendhagyóra sikeredett, hogy 3 epizódot ölelt fel, amihez fogható azóta sem történt. A hihetetlenül eseménydús, feszült, és pörgős évadzáró komoly fizikai jelenlétet kívánt meg a színészktől, amire a Lost rendezője sajátos módszert talált ki megoldásnak. Miután megtaníttatta színészeivel a párbeszédeket, Jack Bender rendező a forgatókönyv összes példányát eldobta, és anélkül forgatta le a 3 órás finálét. Ennek köszönhetően a színészek (és többek közt a stáb többi tagja is: rendező, operatőr) rengeteget improvizáltak, és nagyobb beleéléssel sokkal hitelesebb, természetesebb alakításokat, valamint beállításokat tudtak nyújtani.

A sztrájk és a válság fenyegető árnyéka alatt a Lost a 4. évaddal hatalmas ünnepéllyel távozott. Az egész szakma éljenezte a remek évadot, és azt, amiképp a sorozat készítői nem adták be a törölközőt a megszorításoknak, és ellehetetlenítő körülmények közt is képesek voltak igényesen megvalósítani ötleteiket. Az évad lejártával Lindelofék bejelentették, hogy a levágott 2 epizódot visszapótolják majd a rajongóknak, mégpedig megosztva a két utolsó évad fog rendelkezni egy-egy plusz epizóddal. A teljesen a sci-fi lenyűgöző világa felé terelt (teleportáló sziget), és a Locke megdöbbentő kiiktatását ígérő sorozat elégedett és végsőkig felcsigázott rajongóktól búcsúzott el. Az 5. évadot megelőző 8 hónapos szünetben a teóriák száma pedig rohamosan megnőtt, és míg a szakma nem győzte dicsérni az évad teljesítményét, addig a várakozás is leírhatatlan méreteket öltött. Ezzel búcsúzik a Lost cikksorozat 4. bejegyzése: hamarosan 5. felvonás.

Kedvenc epizód: 4x05 – Az állandó

Kedvenc karakter: Desmond Hume, Ben Linus

Kedvenc idézet: „Remélem elégedett vagy Jacob!” (Ben Linus) - "Egy valamit megtanultam életem során: a sors egy ingatag ribanc..." (Ben Linus)

Kedvenc Cold Open: John Locke születése

Kedvenc Cliffhanger: A sziget eltűnik az évad végén

Kedvenc Flashback: Desmond tudata ide-oda ugrál az idősíkokban

Namaste,

Stefucz Bálint - Csaba

A LELEMÉNYES HUGO

Eredeti cím: Hugo

Készült: 2011

Műfaj: dráma, misztikum

Rendező: Martin Scorsese

Főszereplők: Asa Butterfield, Chloe Grace Moretz, Ben Kingsley, Sacha Baron Cohen

A mozifilmeket szinte áhitattal imádó Hugo Cabret egy árva gyerek, aki mély magányban tengeti mindennapjait egy forgalmas párizsi pályaudvaron. Mindennap beállítja az állomás óráit, ahogyan azt órakészítő apjától egykoron tanulta, de nem hivatalos munka lévén az ennivalót mindennap lopnia kell, ezért folyton bújkálnia kell a pályaudvar szigorú és könyörtelen felügyelője elől, aki minden áron árvaházba küldené őt. Egyetlen emléke ami megmaradt múltjából - az apjával töltött megannyi mozis élmény emlékén kívül - egy működésképtelen örökmozgó szerkezet melyet édesapja hagyott rá, még mielőtt a tűz martalékává vált. Hugo egyetlen vágya, hogy működésre bírja a szerkezetet, ami által fény derülhet végre, hogy apja milyen sorsot szánt neki a jövőt illetően. Mikor megismerkedik a kalandvágyó Isabelle-el, nem csak első barátját szerzi meg, hanem a megoldáshoz is közelebb kerül. Kiderül, hogy a furcsa gépezet egykoron egy Georges Meliés nevű emberé volt, aki a történelem egyik legnagyobb bűvésze, és egyben a világ első filmrendezője volt. A legnagyobb meglepetés azonban az, hogy Meliés nem más, mint Isabelle nagybátyja, aki rendezői karrierjének csődje után Hugo pályaudvarán nyitott egy szerény játékboltot.

Egészen más, mint amit Scorsese-től megszoktunk (A tégla, Viharsziget, Taxisofőr stb. pszicho- és szocio-thrillerek), de valahogy pont ez adja a csillogását a filmnek, hogy egy történelmet már évtizedek óta rendre író rendezőzseni lejt egy páratlan főhajtást a film történetének egy korai szakaszának tiszteletére. A film, mint kezdedetben tudományos találmány rövid távú üzleten és rövidre zárt poénon túl minden volt, csak kimeríthetetlennek vélt varázslat nem - gondolták akkor egyesek. De Meliés, az elfeledett majd újra felfedezett mágus olyan erőt öntött a mozgóképbe, amitől egycsapásra a film a megtestesült ébren-álmodás lenyűgűző és maradandó attrakciója lett. Ha megértjük, tudjuk, és ismerjük azt a sorsdöntő folyamatot, miképp Melies forradalma milyen áthidalást jelentett a film számára, az egyszerű tudományos bravúrtól a művészet irányába, akkor válik igazán sokatmondóvá a Hugo. Ergo: megfelelő filmkulturális háttérismeret tűkrében válik a filmes életérzés színes miliőbe burkolt Hommage költeményévé. Ezúttal Scorsese mozgóképes költeménye saját művészetéről akar szólni, felismerést kelteni a nézőjében, hogy a filmnek gazdag és izgalmas történelme van. Nem mellesleg ereje és hatalma, mely nem csak képzelőerőnk formálásában, vagy unalmunk elűzésében válhat támasszá, hanem sorsaink összekötésében és megértésében is, amikor egy-egy élményen osztozunk a megfelelő társakkal.

Megzáporozták a filmet az Oscar-jelölések (10 jelölés), és ezen immár nem csodálkozom. Sőt, szurkolok Hugo-nak. Felőlem aztán arathatja az aranyos kopaszokat.
Technikai megvalósításában főként az operatőri munka valamint a vágás érdemel díjat. Egy-egy kompozíció tökéletesen pendíti meg a némafilmes korszakok jellegzetes beállításait, anélkül hogy bármilyen aberrációként hatna az amúgy modern bravúrokkal megvalósított látványvilág szövetén. Esztétikusra sikeredett mult-jelen talákozásról van szó, amit tetéz még a 30-as évek egyedire sikeredett ábrázolása a részletgazdag díszleteken, amibe ugyancsak finoman épülnek be a mértékletesen/körülményesen használt CGI elemek. A színészek pedig frenetikusan jól alakítanak - és bár a film középpontjában a gyerekszínészek állnak, azt hiszem sokaknak Sacha Baron Cohen egyszerre komikus és félelmetes pályaudvar-felügyelője fog beégni leghamarabb. A rendezés is dícsérendő: semmi sem válik giccsé. A sok kis hangulatos részlettől a pályaudvar életre kel, minden ott dolgozó embernek megvan a maga kis története, amitől nem érezzük hiábavalónak azt, hogy Scorsese egy teljesen újfajta és szokatlan világát barangoltuk be. A film nem csak egy leleményes, megvilágosodásra vágyó fiú és egy kalandhajszoló lány drámája, és nem csak a film születésének a története, hanem egyben sajátos korkép is, Párizsról, kultúráról, háborúról és a háború borzalmai által az emberbe és művészetébe beültetett változásokról.

A Hugo egyedi, kalandos, drámai, vicces, családbarát, látványos és szép mozi, aminek rendkívüli tartalmisága van számos rétegen, legyen szó a filmnek, mint művészeti ágnak és múltjának megtiszteléséről, vagy megannyi gondolatláncolatról a sorssal, élménnyel, megvilágosodással, és barátsággal kapcsolatban. Bárkinek ajánlott, kicsiknek, nagyoknak, de főleg azoknak, akik ismerik a filmtörténelmet. Ugyanis számukra ez a film mindent megfogalmaz a filmek iránti szeretetről és csodálatról.

Stefucz Bálint-Csaba

85%

Megbabonázó hangulatú, könnyed mese a film születéséről. A történelem oltárán egy legendás rendező profizmusa, és számos színész remek alakítása áldoz.

2012 LEGJOBBAN VÁRT FILMJEI

A 2011-es év filmes termése már-már zavarosan hullámzó volt, már ami a minőségi tendenciákat illeti. A hullámzás tetején természetesen ezúttal is a komolyabb, arthouse filmek vitték a prímet. Volt jellegzetessége az évnek, főleg ha a felkavaró We Need to Talk About Kevin-re gondolunk, vagy a filozófiai töltetű a The Tree of Life-ra, akár a kellemesen humoros Carnage című kamaradrámára. Sokakat vonzott és lenyűgözött Fincher A tetovált lány-a, de a káprázat sem maradt ki, melyet ezúttal von Trier pszichodrámája, a Melancholia szolgálta fel, de kétség nem fér hozzá, hogy az omázs filmek voltak az igazi nagy befutók, melyek a filmkészítés régen lemúlt aranykorára tekintenek vissza (A leleményes Hugo, A némafilmes). A rövid sorolgatás persze a teljesség igénye nélkül zajlott most, és úgy is folytatódik. Azonban ha a hollywood-i blockbusterek tájáról kell szólni zavarba ejtő tényekkel kell szembesülni. Az éves termés korántsem volt olyan egetrengető, mint amilyenhez szokni szeret a nagy filmnéző. A látványfilmek szezonját végül egy könnyítőbb zárással a Majmok Bolygója ügyesen átgondolt újra-feldolgozása zárta le, de ez még nem menti fel a teljes felhozatal furcsaságát. Pedig az omázs hullám a nagyköltségű közönségfilmekhez is elért: a Super 8 teljes erővel igyekezett megidézni a 80-as évek „naív-Spielberg” korszakát. A Transformers bukfencező robotjai milliárd dolláros sikert generáltak, de csak azért mert a 3D szemüveg jól eltakarta a cselekményben tátongó kráter méretű logikai lyukakat. A képregénydömping sem volt annyira magas színvonalú. Az X-Men – First Class ugyan jól indította a zsánert a szezonra, és a Thor is ügyesen próbálta venni a harcot, de az Amerika Kapitány, vagy a Zöld Lámpás már kínosan vegyes fogadtatásban részesültek. Számos folytatás is hasonlóképpen járt, mint az új Karib tenger kalózai, amit már Johnny Depp sem tudott megmenteni, vagy a Verdák 2., ami csak árnyéka volt elődjének (hoppá Pixar). Az animációs filmek terén sem volt Toy Story méretű durranás, de nagy ok a panaszra még sincs. A Tin Tin különlegesség, a Rango rafináltság, de az év igazán vagányra szabott digitális meséje nem más, mint az egészen drámai Kung Fu Panda 2. A vígjátékok terén is szintén furcsa a tapasztalás. Az elsőre merésznek tartott Másnaposok a második részre inkább csak önismétlő lett. A horror-ról pedig inkább senki se kérdezzen. Félek félelmet generálni képtelen horrort nézni.

De ezzel szemben 2012 a látványfilmek Kánaánjának ígérkezik. Számos filmszakma-zsenije tér vissza nagyszabású, méregdrága produkciójával, amiben akár művészet, vagy igazán komoly gondolatmenetek, esetleg a stílus és a lehengerlés ereje tombolhat. 2012-ben kevesebb a kilátástalan találgatás, többet lehet számítani. Az egyetlen, ami gátat vethet a jó szórakozásnak (a világvége és az azt követő afterparty-n kívül) azok a nagyon de nagyon magas elvárások. Lássuk az általam is szemügyre vett 10 legjobban várt nagyköltségvetésű szuperfilmet 2012-ben.

10. DARK SHADOWS

Ha egy gótikus sötétségű művet mozira kell adaptálnia valakinek, akkor az Tim Burton. És ha Tim Burton forgat, akkor a kabbalája Johnny Depp sem maradhat otthon. Nyolcadik együttműködése ez a rendezőnek és a színész óriásnak, és eddig egyetlen darabjukat sem lehetett könnyen felejteni (ahogyan emészteni sem – de pont ez a legjobb benne). Eva Green, Michelle Pfeiffer, Helena Bonham Carter, Chloe Grace Moretz – a további jelentős nevek, hogy ne csak egyre hivatkozzak. A történet leginkább egy szappanoperára hasonlít, nem épp a meghatározás leghétköznapibb értelmében (Burton minden csak nem hétköznapi eset). Barnabas (Johnny Depp) egy szerencsétlenül járt fiatalember, aki összetörte egy boszorkány szívét, minek okán a boszorkány vámpírrá változtatta, elátkozta, és elevenen megégette. Barnabas 200 év múlva ébred fel, egy olyan világban, ami hatalmasat változott két évszázad alatt.

9. A FELÁLDOZHATÓK 2.

Stallone, Lundgren, Willis, Li, Statham, Schwarzenegger, Chuck Norris, stb. Az elmúlt évtizedek nagy akcióhősei egy filmben. Ezt hívják szakasztott omázs filmnek, tiszteletadásnak, valamint retro hangulatnak. Az első rész remekül célba találó húzása után nem is volt kérdéses, hogy a második felvonásra is van igény. Előkelőbb helyet is érdemelhetne ez a film a várólistán, azonban kissé eloszlatta a lelkesedéseket az a hírzuhatag, mely szerint a film 13-as besorolást kap. A hírek okán elterjedt paródiába illő ábrázolásoknak és kigúnyolásoknak nagyobb lett a zaja, mint magának a film marketingjének. Persze ez még nem jelenti azt, hogy feltétlenül el fog puhulni a film, de azt mindenképp, hogy a végeredményen meglátszik majd némi korlátozottság.

8. JOHN CARTER

Az év egyik legnagyobb szabású és legdrágább szuperprodukciója. Az Edgar Rice Burroughs által - pontosan 100 évvel ezelőtt - írt 11 kötetes Barsoom sorozatában megjelenő hős, John Carter titokzatos módon kerül a Marsra, ahol a bolygó lakóinak konfliktusába keveredik akaratlanul. Carter Dejah Thoris hercegnőt segítve az elnyomottak élére áll, hogy rendet teremtsen a bolygón. A történet már ős-klasszikusnak számít a modern fantasy-k közt, ami számos alkalommal inspirálta a sci-fi, kaland, és fantasy könyveket, valamint filmeket, így aztán 100 éves távlatból nem tűnik akkora kiaknázatlan eredetiségnek (Avatar utánérzés). De persze vannak jó okai a megfilmesítésnek. Elsősorban az alapmű rajongói fognak örülni, de az sem megkerülhető, hogy a Disney rengeteg pénzt és erőfeszítést ölt a filmbe, ami garantálja az elképesztő látványvilágot és a jó szórakozást. A látványfilmek kedvelőinek az előzetes máris meggyőző lehet.

7. THE RAVEN

Egy igazi thriller különlegesség elébe nézünk 2012. április 27.-én. A film Edgar Allan Poe, a legendás horror-író életének utolsó napjait eleveníti fel melyben Poe egy olyan sorozatgyilkos nyomába ered, aki gyilkossági módszereit Poe könyveiből inspirálódva tervezi. Kezdetben a Matrix rendezői, Andy és Lana Watchowsky is beszálltak volna a projektbe, de végül James McTeigue rendező magára maradt és egymaga rendezte meg a filmet. A főszerepben John Cusack-ot láthatjuk majd.

6. SKYFALL – ÉGSZAKADÁS

Az újraindított James Bond sorozat immár a 3. részéhez érkezik 2012-ben (az összes Bond történet közt ez a 23. film). A Daniel Craig által megformált, és megreformált, önfejűbb, izgalmasabb egyéniségű és új kisugárzású kém eloldotta minden ellenérzésemet a James Bond ötlettel szemben. Az első felvonásban (Casino Royale) láthattuk, hogy hősünkből hogyan lesz egy eleganciába csomagolt 007-es gyilkológép, a másodikban (A Quantum csendje) pedig előre jelezte annak a titkos csoportnak a létezését (Quantum) mely minden Bond film abszolút háttérkonfliktusa. Miután elvesztette Vespert, az egyetlen nőt, akit szeretett, Bond vérszomjasabb, ridegebb, gépiesebb ügynök lesz, ami kockára teszi a rá irányuló bizalmat a felettesei részéről is. Az Égszakadás ezt a történeti vonulatot gondolja tovább, miközben a Quantum nevezetű titkos társaság újabb kisebb-nagyobb uralomra törő tevékenységbe kezd. Ami igazán kellemesen meglepő az Égszakadással kapcsolatban, hogy ezúttal a stábot sikerült páratlanul összeszervezni. A rendezői székben Sam Mendes ül, aki olyan drámákat jegyzett eddig, mint az Amerikai szépség, vagy az A szabadság útjai. A filmben pedig sokak örömére szerepelni fog Ralph Fiennes (Schindler listája, Erőszakik), és Javier Bardem (Biutiful, Nem vénnek való vidék). Premier: 2012. október vége.

5. A CSODÁLATOS PÓKEMBER

A képregénydömping újjászülető falmászója. Alig 4 éve annak, hogy a Sam Raimi rendező által elindított Pókember filmszéria a 3. epizóddal teljesen kifulladt. A képregényvilág egyik legkönnyedebb, legrugalmasabban interpretálható, legsokoldalúbb hőse egy trilógia alatt követhetetlen buta kuszaság lett. A Marvel ezt nem hagyhatta annyiban. A rendezői székbe ezúttal Mark Webb ülhetett (… ironikus… Mr. Háló rendezi a Hálószövőt), a történetet pedig az elejétől kezdve újraalkotják. A fanyalgók ugrottak is a korai remake ötletét szapulva, miszerint Pókember eredettörténete csontig lerágott kliséhalmaz, nincs olyan ifjú generáció már, amelyik ne ezen nőtt volna fel. Így hát a Hollywood-i kasszarobbantáson kívül mi értelme van rögtön újraépíteni mindent az elejéről? Ezt a kérdést magam is ismételgetem, ahányszor belebotlok egy filmes hírbe ezzel kapcsolatban. Azonban a film marketingje az „Untold Story” szlogen alatt valami újdonságot akar ígérni.

Miután szülei elhagyják, Peter Parker magányos fiatalként éli unalmas hétköznapjait nagybátyja és nagynénje gondozásában. Peter valóságos zseni, de a szívügyei sem egyszerűek, amikor beleszeret az Oscorp laboratórium egyik gyakornokába, Gwen Stacy-be. A veszélyes laborban való látogatásai során Peter balesetet szenved: egy radioaktív sugárral kezelt pók marja meg, aminek következtében elképesztő képességekre tesz szert. Eredetileg nagybátyja méltatlan meggyilkolása tereli őt a bűnüldözés ösvényére, és ekkor születik meg Pókember, de azt még nem tudjuk, hogy az új elképzelés szerint ebben a filmben mi történik az öreg Ben bácsival, valamint, hogy Pókembert mi fogja majd motiválni, hogy hős legyen.

Amiért igazán érdekelni fog ez a film – a látványosságokon túl – az a szereplőgárda. Peter Parker szerepére az ügyes Andrew Garfield helyett jobbat sem választhattak volna – bízom a képességeiben, hogy mind a drámai, mind a humoros helyzetekben hiteles marad. Gwen Stacy szerepében Emma Stone egyenesen vonzani fog. A képregényekben Gwen, Peter első szerelmeként egy jelenség volt, egy csoda, akinek filmes megformálását Sam Raimi feleslegesen félreértelmezte. Ezúttal az előzetesek alapján úgy néz ki Webb-nek a bájos Emma Stone által jelentőset sikerült megragadnia a szinte bálványozott klasszikus karakterből. A film különlegessége Rhys Ifans lesz, aki dr. Curt Connors-t, Pókember első nemezisét formálja meg. Connors, egy végtagokat visszanövesztő génterápán kísérletezik, amikor saját magából alkot dühöngő szörnyeteget (a képregény lapjain úgy emlékeznek rá, mint a Gyík).

Ahogy az ígéretes szereplőválasztás, úgy az előzetes is bíztató. A látványelemek dinamikusak lesznek, humorból és drámából sem szenvedünk hiányt. A film azzal rombolhatja nézője kedvét a leghamarabb, ha túl sok már a korábbi filmekben látott cselekményrészletet vonultat fel. Reméljük az „Untold Story” valóban az lesz, amit eleve sugall. 2012. július 3.-án minden kiderül.

4. AVENGERS – BOSSZÚÁLLÓK

A képregénydömping mennyiségi csúcsa. A Marvel a mozikban is elköveti azt, amit a képregényfüzetekkel már sikeresen végrehajtott: feltálalja az első mozgóképes crossovert, amiben a legendás kiadó még annál is legendásabb hőseinek története összefonódik. A forgatókönyv felelőse, és a rendezői szék büszke bitorlója nem más, mint a nagyszerű Joss Whedon, aki nélkül ez a filmötlet talán fele ennyire sem lenne felfigyelt. Az elmúlt évtizedben mindegyik Avenger-jelölt Marvel hős eredettörténetét szemmel követhettük, melyek itt-ott a cselekményeikkel ha közvetetten is, de kapcsolódtak egymáshoz, előjelezve valami igazán nagyszabású lépést. Whedon és a Marvel csapata úgy gondolta, 2012 a megfelelő év arra, hogy a crossover beérjen.

Nick Fury, a szupertitkos Shield nemzetvédelmi intézménynek a vezéralakja a világot érő fenyegetések miatt összeverbuválja Amerika legnagyobb szuperhőseit (Hulk, Amerika Kapitány, Vasember, Thor, Fekete Özvegy, Sólyomszem). A fenyegetés forrása Loki, a Thor történetéből ismert mostoha asgardi isten, akinek egyetlen célja, hogy leigázza az emberiséget. A hősök kezdetben nem igazán férnek meg egymás mellett, de a szükség megköveteli, hogy közös erővel fellépjenek Loki és pusztító seregei ellen. Ezzel születik meg az Avengers, avagy a Bosszúállók verhetetlen formációja.

A film igazi sztárparádé, és még annál is igazibb látványorgia lesz, tele igényes digitális effekttel, irdatlan hatalmas harcokkal, és persze Robert Downey Jr.-al (Vasember) meg a páratlan humorával. A képregényhősők rajongói 2012. május 4.-én látják majd először a nagy csapatot akcióban.

3. PROMETHEUS

Ridley Scott 1979-es Alien filmjének premierjén egyes mozik elé mentőautókat rendeltek a félelemtől és az ijedtségtől fehéredő és ájuldozó nézők érdekében. Az akkori ingerküszöb mércéjéhez mérve a sci-fi nagy művész moguljának sötét mesterműve minden biztosítékot kicsapott. A film mára egy közkedvelt kult-klasszikus, valamint egy műfajtörténeti mérföldkő. Megszületett Hollywood legismertebb és legfélelmetesebb szörnyetege, a H. R. Giger által megkreált xonomorf (Necronomicon V.), valamint napvilágot látott az azóta is legnagyobbnak számító női hős archetípus, Ellen Ripley (a zseniális Sigourney Weaver alakításával). A visszataszító, de mégis sokak által nagyon rajongott ösztönlény köré később James Cameron (Terminátor, Titanic, Avatar) épített szélesebb mítoszt egy forradalmi akciófilm formájában (Aliens), amiben a hősnő mintája is szenzációs magasságokba lépett (egy példaképpé vált). De a recept később kifulladni látszott, amikor David Fincher (Alien3), és Jean Pierre Jeunet (Alien 4 - Resurrection) túlságosan is sajátos mederben próbálta terelni a történetet. A mítosz hanyatlásának mélypontja az erőltetett Alien vs Predator filmek lettek, melyek semmivel sem voltak többek felszínes amerikai blockbustereknél, melyekből minden hiányzott, ami félelmetessé, horrorisztikussá, sokkolóvá, felkavaróvá tehetne egy vérbeli Alien filmet.

Scott beelégelt, és miután számtalan kult és klasszikus filmet maga mögött tudhatott több évtizedes pályafutása során (Szárnyas Fejvadász, Thelma és Louise, Gladiátor) – úgymond – rajongói közkívánatra visszatért ahhoz a műfajhoz, aminek modernkori definiálásában hatalmas szerepet játszott. Maga mellé vette a Lost sorozat íróját, Damon Lindelof-ot, és a klasszikus Alien látványtervezőjét (az említett svájci szürrealista festő: H. R. Giger), és megalkottak egy olyan koncepciót, ami egyben önálló sci-fi újdonság, ugyanakkor az Alien mítoszának egy előzmény-felvonása. A történetről épp csak morzsákat ismerünk eddig, azonban a stáb önmagáért beszél. A film főszerepében rögtön három sztár garantál: a svéd Tetovált lány révén sztár státuszba emelkedő Noomi Rapace, az újabban igencsak felkapott tehetség, Michael Fassbender, és a legendás szigorú szépség, Charlize Theron.

Nem teljesen biztos lábakon álló szinopszis szerint a távoli jövőben az emberek a Földön olyan antik jeleket tárnak fel, melyek az idegenek, az emberi faj fejlődésében való közbeavatkozására utal. Elizabeth Shaw (Noomi Rapace) egy űrexpedíciót szervez, hogy Prometheus nevű hajójukkal a világűr mélyén kutassák fel az isteni hatalommal bíró intelligens fajt, azonban amit találnak… nos… az Alien világát ismerve minden bizonnyal nem egy mennybemenetel lesz (elég csak a felkavaró trailert látni). Az erősebb idegzetűek 2012. június 8.-ára várhatják a premiert. Hogy az élmény még velőtrázóbb legyen, a film 3D-ben is bemutatásra kerül.

2. A HOBBIT

Tolkien végtelenül komplex és varázslatos pszeudo-mitológiájából sosem elég. Ezt főként azok a rajongók vallják, akik a Gyűrűk Ura filmtrilógia több mint 11 órás rendezői változatát az elmúlt 7 évben rongyosra nézték. De közben a főhobbit rendező, Peter Jackson sem tétlenkedett. Ugyan a megbukott New Line Cinema-val történt összetűzései sokáig késleltették terveit, hogy visszatérjen Középföldére, és Tolkien világának történelméből újabb fejezeteket meséljen el, a 2000-es évek végére már semmi sem állhatott az útjába. Kezdetben csak produceri szerepet akart vállalni, a rendezést pedig az ugyancsak fantasy őrült Guillermo del Toro-ra bízta volna (Hellboy, A faun labirintusa). A sok hercehurca elüldözte del Toro-t, de így a rajongók nagy örömére az igazi Gyűrű-rendező dirigálhatott. Jackson 2011-ben már készen is állt megfilmesíteni a Hobbit-ot. Ami még inkább fellelkesítette a rajongókat az nem más, hogy a Gyűrűk Ura fontosabb szereplői habozás nélkül elvállalták a Hobbit szerepeit (pl Gandalf, Elrond, Galadriel visszatérő szerepek), valamint ugyancsak derítő hír, hogy a terjedelmes történet elmesélésére Jackson két teljes filmet szán.

A Hobbit gyermekregénynek készült, és még a Gyűrűk Ura (felnőtt Dark-Fantasy) előtt íródott, de szerves részét képezi annak a történetfolyamnak, ami a Gyűrű háború kitöréséhez vezet. 60 évvel Frodó és Samu nagy útja előtt játszódik a történet, aminek középpontjában ezúttal Bilbó áll. Szmaúg, Középfölde utolsó sárkánya merő kapzsiságból lopja el a tiszteletreméltó törp, Tölgypajzsos Thorin családi vagyonát. Thorin Gandalf-tól kér segítséget, hogy visszaszerezhessék a törpök azt ami nekik jár. Gandalf pedig ki mást ajánlana egy ilyen feladatra, mint a lusta de annál rafináltabb Bilbót. Bilbó 12 törp társával indul meg a Magányos Hegy irányába, mit sem sejtve arról, hogy Szmaúg mekkora veszéllyel fenyeget, valamint, hogy a háttérben milyen kincsbitorlási viszályok törnek ki az öt nemzet seregei közt. De talán mindennél nagyobb fontosságú az az apró mozzanat, amikor Bilbó kalandjai során először találkozik Gollammal, és a Ködhegység mélyén egy titokzatos, és különleges képességekkel rendelkező gyűrűt talál, aminek elkobzásával végzetes események sorozatát indítja el.

Jackson semmit sem akar a véletlenre bízni, és épp ezért bontja két nagyobb filmre a történetet. Tolkien Hobbit-ját, és az öreg mesélő függelékeit felhasználva csiszolja tökéletesen kerekre a történetet, ami által a Hobbit a lehető legpontosabb Gyűrűk Ura előzménynek lesz betudható. Megpillantva a trailert, újra megkóstolva a hangulatot, Howard Shore gyönyörű zenéjét (tuti Oscar-díj) csak remélni tudom, hogy Jackson soha nem hagyja abba Tolkien világának megfilmesítését, amihez kifejezetten csak ő ért igazán. Premier: 2012 december 14.

1. THE DARK KNIGHT RISES

A képregénydömping magnum opus-a. Amit Nolan megígér, azt be is tartja. A 2005-ben útjára indított modern Batman széria 2012-ben elérkezik, a harmadik, s egyben utolsó fejezetéhez. A feszültséggel teli, lebilincselően intelligens és felejthetetlenül sötét második rész után (A Sötét Lovag) nehéz lesz megugrani a lécet, ami alatt Ledger történelmi jelentőségű démoni Jokerét és a milliárddolláros anyagi sikert érthetjük. A stáb azonban biztos benne, hogy a rendkívül titkolózó brit rendezőúr jó úton halad, hogy méltó búcsút vegyen a legnagyobb képregényhőstől, és hogy lezárja a legendát, ami fiatalt és felnőttet egyaránt bevonzott az évek során. Ugyan képregényfilmekből 2012-re nagy valószínűséggel túladagolást szenvedünk majd, sokak szerint mégis már most biztos, hogy mindközül a The Dark Knight Rises (sántítónak ható magyar cím szerint: Sötét Lovag – Felemelkedés) lesz a termés királya.

8 évvel Joker merényletei, valamint a közkedvelt Harvey Dent elbukása után a bűnbakká lett Batman visszavonulása békét hozott Gotham-be. Azonban az átmeneti időszak csak a leple annak a nagyszabású támadásnak, ami elé a város néz. Miközben egyre nagyobb a széthúzás a gazdagok és a szegények közt, egy mindenre eltökélt, agresszív és intelligens terrorista, név szerint Bane, az Árnyak Ligájának „tisztítótűz” eszméjével és tucatnyi merénylőjével megkezdi a Fire Rises terror-hadműveletet Gotham ellen. Bruce Wayne kénytelen rehabilitálnia a Batman-szimbólumot, fel kell újítania kapcsolatait a támogatóival (Gordon, Fox, Alfred), hogy szembeszálljon a gonosszal, aki ezúttal egyaránt szellemileg és fizikailag is roppant veszélyes ellenfélnek számít.

Az eddig megszokott csapat mellett (Bale – Batman, Caine – Alfred, Oldman – Gordon, Freeman – Fox) a szereplők legfontosabb új tagja Tom Hardy, aki Bane félelmetes figuráját eleveníti meg. A rendező az Inception (Eredet) filmben dolgozott először a fiatal tehetséggel, ahol meggyőző alakításával úgy néz ki örökre a rendező favorit színész-készletébe léptette elő magát. Nolan Hardy által egy olyan főellenséget alkotott meg a harmadik felvonás számára, aki ezúttal Joker-el ellentétben nem az arcával és gesztusaival erősíti az antagonista vonalat, hanem brutális tetteivel. A színész, Hardy a következőképp jellemezte Bane karakterét: „Ő brutális. Brutális. Ő egy zúzó gépezet. Nem harcol; mészárol. Mindent lezúz: koponyákat tör, bordákat aprít, sípcsontra és térdre rúg, nyakat és szegycsontot roppant, gerincoszlopot tör. Ha lelő valakit, az vagy egy terhes nő, vagy egy idős hölgy volna először. Mindenki felkapja a fejét. Csúnya munkát végez.” A női oldalt máris két jelentős színésznő erősíti. Az egyik Anne Hathaway lesz Selina Kyle, az elit prostituált szerepében, aki egyben a középosztály harcos antihőseként lép elő, mint egy Batman-hez meghasonuló jelmezes amazon (klasszikus képregényes „meseformájában” a Macskanő). A másik jelenség pedig a bájos francia színésznő Marion Cotillard lesz, aki Ra's al Ghul (lásd Batman: Kezdődik!) lányát, Talia-t alakítja majd. Bár sokat nem tudni a szerepköréről, egy valamit sejthetünk: egy igazi mester-manipulátor lesz, aki Miranda Tate néven Bruce közelébe férkőzik, ami által Bruce Batman titka komoly veszélybe kerülhet. Egy másik Inception sztár is bekerül a Batman univerzumba: John Blake rendőrtiszt szerepében felbukkan a közkedvelt Joseph Gordon-Levitt is.

250 millió dolláros költségvetés, egy rendezőzseni, sztárparádé, és milliónyi türelmetlen rajongó világszerte. Vajon a világ legnagyobb képregényhősének utolsó nagy szereplése megugorja majd azt a rajongói és szakmai elismerést, amit eddig kiérdemelt? 2012. július 19.-én kiderül. Addig is itt a film remek előzetese. Ami érdekes a trailerrel kapcsolatban, hogy a film beígért koncepcióját követően, hangulatilag a béke – fenyegetés – háború átmenetét sugározza. A legcsigázóbb és egyben legbaljósabb pillanat az előzetesben, amikor Bane a következőket mondja Bruce-nak: „When Gotham is ashes… You have my permission to die.” (vagyis: „Mikor Gotham hamvaiba hullt… megengedem, hogy meghalj.”)

Stefucz Bálint - Csaba