ANTIKRISZTUS

"A természet a Sátán temploma."

Véleményem spoilereket tartalmazhat!

Eredeti cím: Antichrist

Készült: 2009

Műfaj: horror, dráma

Rendezte: Lars von Trier

Főszereplők: Willem Dafoe, Charlotte Gainsbourg

Trier...
A Dogville és a Táncos a sötétben ékes ikonjai után számomra zavarbaejtő fekete folt ez a film. Valóban személyes belső félelem a rendező mélyen sötét világából, vagy egy stílusosan kitervelt provokáció? A kérdés folyton előttem leng, de a válaszra valahogy mégsem vagyok annyira kíváncsi, a film által prezentált üzenet és végkövetkeztetés valami egyebet magyaráz. Elvonatkoztatás amihez elkél az emésztőpasztilla.

Egy házaspár egy életciklusát követhetjük figyelemmel. Gyermekük halála és annak gyászának feldolgozása a nő számára mérhetetlen teher, melyen nem képes túltenni. A sötét bánat, és depresszió lassan kiszámíthatatlan tűnetekké változnak. A pszichiáter férj minden erejét beveti, hogy változtasson a helyzeten, és megmentse feleségét az összeomlástól. Egy időre kiköltöznek az erdei nyaralójukba, ahol a nőnek szembesülnie kell félelmeivel, azonban minél mélyebbre ásnak a gyászban, annál közelebb kerülnek a nő megmagyarázhatatlan viselkedésének indítékaihoz, mely jócskán túlmutat a lélek betegségein is. A természetben maga a gonosz lakozik, gyermeke pedig a gonoszság messiása, a természet legszebb teremtménye, maga a NŐ!
A sötét mítosz mely a filmet is foglalkoztatja egy kicsit mindenki félelme, de Trier vizuális agymenése új okot és eredetet ad a gonoszság fogalmának. Terítéken a nő, mint eleven Antikrisztus. "A természet a Sátán temploma" - Trier-nek baljósan és kísértetiesen igaza lehet. A nő a természet legnagyobb gyönyöre, egy forrás, egy bálvány - kimondatlan logikáját a rendezőnek így képzelem. Ergo: a női nem maga a gonosz epicentruma... (?) Világképem szöges ellentéte született meg Trier elképzelésében: számomra a nő minden de nem maga a gonosz. Trier komolyan gondolja? Vagy csak simán jóleső érzés megjátszani amint sorozatosan belerúg a szebbik nembe, aztán háttérből nézi, miként reagálja le mindezt a közönség? Vagy csak az egész az én individuális értelmezésem hibás asszociációja? Nehezen elfogadható üzenet ez, provokatív fantáziavilágba ültetve.
A film vizualitása roppant eredetiségre vall. Egyes jelenetek festői árnyalása, szinte trip-szerű lassítása és tompítása már harapható sötétséget szül, lélegezhető melankóliával. A naturalista ábrázolásért nagy pacsi a rendezőnek. Végtelen ingerküszöbömet megsímogatja az ilyen eltökélt, burkolatlan, kifejező látásmód (gondolok itt a véres jelenetekre - bár a korlátokat ismerem: a többség elszörnyedne, így nem tenném a vitrinbe a képsorokat.)
A fűben dögledező róka egyenesen ijesztő volt, bár CGI eredménye - mi lett Trier dogma szándékaival? Feladta a hitvallását?
Dafoe alakítására kevesebbet egy közhelynél is: OK!!!
Charlotte Gainsbourg-ot meg lehet, hogy nem akarom többé filmben látni 

Összegzésnek egy nem hétköznapi film a legmagasabb hatványon, igazán egyedi megvalósításokkal, gyenge idegzetűek ellen végzetes fatális szuperfegyver.

80%