PARANORMAL ACTIVITY

 Figyelem! Véleményem spoilereket tartalmazhat!

Készült: 2009

Műfaj: horror

Rendező: Oren Peli

Főszereplők: Katie Featherston, Micah Sloat

Blair Witch Project, Cloverfield, [REC], avagy a kézikamerás filmek korát éljük, melynek termése kisebb-nagyobb sikerekkel éri el hatását világszerte. Bizonyos fantasztikus, vagy épp horrorisztikus élethelyzetek így sokkal közelebb kerülnek a nézőkhöz, a teljes bele- és átélhetés lehetőségének ígéretével. Ezt a hatást igyekszik kelteni Oren Peli minimalista horror meséje, a Paranormal Activity is. 

A történet főszereplői egy fiatal pár, akik új otthonukba, egy új kísérlettel próbálkoznak lencsevégre kapni valami szokatlant. Katie gyermekkorából emlékszik egy iszonyatos kísértésre, mely akkor és ott mély nyomot hagyott benne. Úgy érzi, ez a valami mindenhova követi, egészen az új lakásukba is, ahol jelenléte hátborzongató és félelmetes következményekkel jár. Micah hinni akar párjának, miszerint egy szellem garázdálkodik körülöttük, így vásárol egy felszerelt HD kamerát, mellyel a nap 24 órájában rögzíti életük minden eseményét. A terv beválik. A jelenségek a lencse előtt is megtörténnek, sőt egyre intenzívebbekké válnak, és a veszély egyrecsak fokozódik. 

A film igazán hatásos, főleg abból adódóan is, hogy a készítők nem a kor tucathorrorjainak kliséhalmazával kísérletezve kezdenek laboránskodni. A film alig párszereplős cselekményében az egyedülálló, zárt helyszínen egész kreatív megoldásokat eszközöl. Míg a paranormális jelenségek intenzitása egyre nő, úgy kezd a pár belefáradni a harcba, és úgy kezd megroskadni a folytonos félelem és a pszichológiai terror terhe alatt. A minimalista elgondolás, a kamera perspektíva és sötétben való tapogatózás átélhető közelségbe hozza a nem mindennapi történéseket. Bár a hasonlítgatás nem kényszerű, nálam a témában az Ideglelés (Blair Witch Project) toronymagasan a bajnok.

A színészek éppoly átlagosak, mint azt a szerepkörük is megkívánja. A legtöbb helyen teljesen átélhetőek az érzelmi reakcióik - már-már elhisszük, hogy ez a dolog megtörténhet, és ha igen, akkor mi is eképp amortizálódnánk el a félelem sötétjében. Azonban néhol a cselekmény kiugrik önmagából, és a dialógusok kényelmetlen perceket is okozhatnak. Néhány konyhai csetepaté, valamint a pár szolid együtműködéséből egymás anyázásáig erőltető momentumok számomra rontottak az összképen. A rendező tán játszani akart a türelmünkkel, de ezzel a film tempójából és hangulatából csorbított csak. 

Tehát a film vizuális megoldásai, a cselekmény többnyire kimért felépítése, az események finoman kibontakozó ok-okozati összefüggése egy meglehetősen jó filmet eredményez. Azonban az apró hiányosságok mellett személyes olvasatomban a film befejezése a legnagyobb probléma. Megannyi horrorisztikus mozgóképes élmény után felüdülés volt úgy nézni filmet, hogy a jelenségeket okozó entitást nem látjuk közelről, rajtunk áll, hogy minek akarjuk hinni.  Ennek okán reméltem, hogy a befejezés sem egy megszokott papírforma lesz, de a magyarázat mégiscsak a megannyiszor látott megszállás. Persze ez a történet kimért menetét és magát a műfajt illetően nagyszerű végpont (no happy end, a gonosz győz, beteljesül a célja, gunyoros mosoly a megszállott arcán, juj most mi lesz... stáblista... vagy még az se... ?). Kb mintha a végállomás előtt az utolsó kanyarban ugranék le a vonatról, márpedig én a végállomásig készültem. :D Hasonló érzés volt a film hirtelen befejezése is. Bár gőzöm sincs mit vártam "más" végpontnak, a lényeg, a film nem tartott odáig.

Ettől független velőtrázóan jó élmény volt a film a maga egyszerű, de jól kivitelezett "valóságszagú" megoldásaival. A folytatásra is kíváncsi leszek, de sok reményt nem fűzök, hogy valami nagyot dobbantó eszelős magyarázattal újjal lepik meg az egész műfajt. Bár a [REC] (cikk hamarosan) folytatása is ezen aggodalmam jól cáfolta (ott a történet 2. része egy frappáns fordulattal új szintekre emelte az alapötletet).

70%