A legendás 3. évados finálé után a rajongók 8 hónapos várakozás elébe néztek, de közben a hollywood-i stúdiók körében komoly mozgolódások kezdődtek, melyek veszélyeztették a sorozat jövőjét. 2007 novemberében kitört az írói sztrájk, melyben több mint 12000 amerikai forgatókönyvíró vett részt a stúdiók ellen tűntetve. Az indíték az írói bér, mely aránytalanul alacsony a forgalmazó és gyártó stúdiók busás bevételeihez képest – holott minden a stúdió által forgalomba hozott sorozat, film és egyéb műsor szellemi hátterét az írók biztosítják. Nélkülük nem születnének projektek, sorozatok, stb. A sztrájk a los angeles-i stúdiórendszerek gazdaságának többmilliárd dolláros kárt okozott, megbolygatva ezzel számos TV csatorna működési rendjét. A Lost stábját is érintette az incidens, aminek következtében a beígért stabil és tömör 16 epizódos évad helyett a működési- és a büdzsé-kiesések miatt csak 14 rész valósulhatott meg. Voltak sorozatok a szezon alatt, melyek sokkalta rosszabbul jártak (például az Odaát aminek 3. évada fele annyi epizóddal tudott visszatérni, vagy a Hősök sorozat 2. évada, ahol a minőség rovására ment a sztrájk). A Lost 2 epizódot vesztett, ami azon túl, hogy az alkotók konkrét tervezetét az évadot illetően felzavarta, nem mondható annyira jelentős kárnak. De azt mindenképp megjegyzendő, hogy a Lost 4. évada a sorozat történelmébe a „csonkaévad” jelzővel vonult be. A sztrájk 2008. január végén még nem csillapodott le, amikor a 4-es évad startolt az ABC-n. Minden komoly megmérettetés ellenére az évad premierje nagyon ígéretesnek indult. A lerövidített, tömörített cselekményváznak köszönhetően mind kritikailag és közönségileg is elismert lett az íróknak az a módszere, hogy a 3. évad felpörgött eseményei után nem szándékoztak ismét belassítani a sorozatot, hanem igyekeztek tartani a sebességet. Ennek a velejárója volt az is, hogy a sorozat természetét megváltoztatva több akciót, több váratlan fordulatot szőttek a cselekménybe, ráadásul kegyetlen játékot űzve a nézőkkel, amikor egyes epizódokban hol visszatekintéseket, hol előretekintéseket kapunk párhuzamos cselekményszálba (a ritmikus flash), vagy épp a kettőt meglepetésszerűen egyszerre. Ez ugyanakkor jelzés is volt a sorozat követőinek irányába: a Lost a 4. évaddal keményen kezdett közelíteni a hardcore fanok igényeihez, kiküzdve magának a rajongók megingathatatlan lojalitását, ugyanakkor lassan lepotyogtatva az úgynevezett alkalmi nézőket. Ezzel a Lost valamelyest rátalált állandó nézőtáborára, de relatíve az átlagnézők, akik más amerikai sorozatokhoz könnyen felzárkóztak időnként, már nem tudtak úgy lépést tartani az egyre bonyolultabb, rafináltabb és merész Lost-tal. Ez persze a nézőszám csökkenéséhez is vezetett, de a Lost valójában ekkor stabilizált egy olyan egyensúlyt, ami miatt az ABC-nek nem kellett aggódnia, hogy a 6 évadig leszerződtetett sorozata az elkövetkezendő három évben csak kínlódni fog a képernyőn. És ha ez még nem elég, a szakma részéről is megszületett az eddigi legpozitívabb megítélés, miszerint a 4. évad, az írók bölcs döntéseinek köszönhetően a sorozat legjobb és legizgalmasabb szakasza lett.
Az évad egyik legnagyobb különlegessége, hogy lerántotta a leplet cselekményének egy elkövetkezendő szakaszáról, miszerint az Oceanic 6, azaz a túlélők közül 6-an megmenekülnek a szigetről, és újra a civilizációban próbálnak új életet kezdeni. Avagy a néző tudta, hogy az évad cselekménye milyen irányba fog haladni, a szálaknak hogyan kell majd elvarródniuk. Így az íróknak egy kincses tárháznyi lehetőség lett adott, hogy kismilliónyi feszültséggel teli elemmel spékeljék meg a szériát, hihetetlen aprólékossággal. A sorozatnak eddig sem voltak hiábavaló jelenetei, azonban ezúttal minden kis mozzanat a meglepetés erejével csapott le a nézőre. A sorozat runnerjei szinte Istent játszottak, amikor már aljas blöffökkel kényük-kedvük szerint vezették a nézőt az orrától fogva, amit a rajongók igazából kifogástalanul élveztek.
Már az évad második epizódjában felvezették az írók az új szereplőket, a Widmore (lásd 3. évados bejegyzés) által küldött embereket, akik közt tudósok és katonák is akadnak. A tudósok csoportjából a nézők legelőszőr Daniel Faraday karakterével szimpatizáltak. A kissé kótyagos fizikus a misztikus közeg megannyi hívője és laikus szereplője közt végre újdonságnak számít, aki a racionalitással, természettudományosan igyekszik megérteni a sziget működését. Ugyanakkor drámai karakter is, akinek meglepetéssel teli történetét később nem mulasztottak felfedni az írók. A másik kedvelt figura a nagyszájú, halottakkal beszélni képes Miles, aki egyfajta kísérteties mása a kemény szövegű Sawyernek. Aranyköpésekből a vagány pilóta, Frank Lapidus sem szűkölködik, valamint a csapat tagja még a csinos antropológus, Charlotte is. A tudós csapat ha kezdetben nehezen is, de beintegrálódik a túlélők közösségébe, és hamarosan közös célokért harcolnak, valamint egymás segítségével kerülnek közelebb a megmeneküléshez is.
A megmenekülés azonban korántsem ennyire egyszerű, ugyanis Widmore csapatában fél tucat zsoldos is érkezett, akik a könyörtelen Martin Keamy vezetésével vérengző fejvadászatot indítanak Ben Linus ellen. A fegyveres military jelleggel valami újszerű is beleszövődött a szériába. A Lost 3 évad alatt minden volt, dráma, sci-fi, misztikum, románc, thriller – így aztán az írók az új évadra a lövöldözős akció zúzda mellett is letették a voksot, ami különösképp remekül állt a pörgős cselekmény szövetén. Charles Widmore, az évad központi konfliktusának kirobbantója hajdanán a Sziget vezetője volt, míg Ben Linus meg nem fosztotta hatalmától. Widmore pedig figyelmen kívül hagyva a sziget szerencsétlenül járt túlélőit, mindent megmozgat, hogy visszatérhessen száműzetéséből, és kimozdítsa a büszke Ben-t szerinte jogtalan pozíciójából. Ez olyan hatalmas nyomást gyakorol a túlélőkre is, hogy Jack és Locke szembenállásának megfelelően két táborra szakadnak. Locke és követői a Többiek elhagyatott barakkjaiban rejtőznek el attól tartva, hogy a Szigetet komoly támadások érik majd. Jack és követői pedig a parton maradnak annak reményében, hogy a támadók hajójával még lesz lehetőségük elmenekülni. Szóval ha a 3. évad végi Túlélők-Többiek összecsapás izgalmas volt, akkor a 4-es évad géppuskaropogásos dömpingje valóságos háborúnak számít.
Akció, bunyó és vérontás ide vagy oda, a sorozatot ezúttal is a zseniális karakterdrámák erősítik gőzerővel. A The Constant, vagyis Az állandó című epizóddal a sorozat váratlan csúcsponthoz érkezett. A széria írói komoly koncepciós fordulópontnak szánták a Desmond-centrikus epizódot, mely a Lost-ot a nehézsúlyú sci-fi témaköreinek irányába löki. Minden tekintetben különleges munkát igyekeztek végezni, de az eredménnyel ők sem számoltak. A történet szerint a Sziget különleges elektro-magnetikus hatásának, és Desmond amúgy is megterhelt agyának köszönhetően, egy baleset folytán a tudata oda-vissza ugrál térben és időben (pontosabban két időpont: 1996 és a jelen között). Bár ez a téma a sorozat, és mindent egybevetve a zsáner legeszelősebb eleme, az írók mégis szinte szeizmikus hatású drámai energiával tudták mindezt magasságokba emelni. Az, hogy az operatőri munka, és a vágás, ami a flash-elést ügyes módszerességgel valósította meg még nem minden. Desmond, hogy megszűntesse szenvedését (az őrületbe kergető tudatvándorlást) rég nem látott és hallott szerelmére és egy erős érzelmi lökésre, egy katarzisra támaszkodik, aminek kivitelezése páratlan lett a szériában. Desmond és Penny mindenféle rózsaszín ködtől mentes, elképesztően megírt és eljátszott telefonbeszélgetése lehengerlő, amit Giacchino elképesztően megindító tökéletes zenei kísérete tesz teljessé. Desmond lassan pozitív irányba kiteljesedő Odüsszeusz románca eddig soha nem látott módon rengette meg a rajongókat. A számok voltak ez ügyben a legbeszédesebbek, ugyanis a Az állandó a legnagyobb átlagos értékelés alapján a Lost legjobb epizódja lett, és az is maradt a sorozat végéig.
-------------------------------------------------------------------------------------------------
A Lost Top10 legjobb epizódja a rajongók szavazatai alapján. A listát összeállította a darkufo.blogspot.com hivatalos Lost oldal.
1. 4x05 – Az állandó
2. 6x09 – Ab Aeterno (Öröktől fogva)
3. 3x22-23 – Tűkörországban
4. 3x08 – Csak egy villanás
5. 3x20 – A férfi a függöny mögött
6. 1x01-02 – Pilot
7. 5x16-17 – Az Incidens
8. 5x12 – A halott, az halott
9. 1x20 – Az élet rendje
10. 1x19 – Deus Ex Machina (Isteni gépezet)
-------------------------------------------------------------------------------------------------
Az évad második legnagyobb karakterfejlődése Ben Linus-hoz köthető. A nagy mester-manipulátor ezúttal Locke fogságában van, azonban a közös cél érdekében azon időszak is bekövetkezik, amikor a Többiek és a túlélők szövetségre lépnek, hogy megvédjék magukat a betolakodók ellen. A hidegvérű Keamy, hogy elrettentse Ben-t, és feladásra kényszerítse, meggyilkolja Ben neveltlányát, Alexet, Ben szeme láttára. Ez a váratlan fordulat, mely Ben minden számítását keresztül húzta, egyben a nagy vezető életének legsokkolóbb pillanata. Ettől kezdődően Ben karaktere váratlanul drámai jelleget ölt. Hatalomvágy helyett csalódás, düh, bosszúszomj motiválja, ugyanakkor a félelem, és a kudarc is első ízben nyomasztja. Ugyan amikor önző revánsot vesz, és megtisztogatja a szigetet a zsoldosoktól, úgy, hogy a túlélők életét is kockára teszi, szörnyeteg természetének legerősebb tombolását látjuk, mégis történetének hátralevő részében eléggé elgyötört, kínlódó, sebezhető lesz.
Döbbenetes fordulatokban és csúcspontokban az évad további részei is bővelkedtek. Többek közt a Jin/Sun epizód is egy kisebb felborzolás volt, amikor minden nézővel elhitették, hogy Jin meg fog halni (a baleset be is következett, ami alapján az Oceanic 6, beleértve Sun-t elhunytnak hitte Jin-t). Az évad nyitott kérdések lezárásában is igyekezett lépést tartani. Egyik ilyen kérdéskör Michael helyzete, akinek ügye nem maradt annyiban. Árulásáért vezekelve, Ben megbízásából tér vissza, Widmore emberei közé beépülve, hogy segítsen a túlélőknek, jóvá téve valamelyest bűneit. Egy másik baljós lépés Claire eltűnése volt, akit ki is iktattak egészen a 6-os évadig. Aaron pedig Kate-hez kerül, aki az Oceanic 6 megmenekülése után fegyverként használja a gyermeket, hogy elkerülje a törvényt a múltban elkövetett bűncselekményei miatt. Mindemellett Juliet története is remekül alakult, a nézők immár a túlélők teljes tagjaként kezelték a karaktert. De a leginkább feszültségkeltő, állandó kohézió az évadban a jelen események és az Oceanic 6 történéseinek kapcsolódása volt. Az O6 a hazajutást követően sztárstátuszba emelkedett, de a történések szép alaposan azt az üzenetet adagolták, hogy az O6 tagjai (Jack, Kate és Aaron, Jin, Hurley, Sayid) egyre boldogtalanabbak, és képtelenek birkózni a szigeten ért traumákkal, és a tudattal, hogy számos társukat a szigeten hagyták. Jack és Kate románca csúfosan megomlik, Hurley bolondok házába kerül, Sayid-ot kihasználja az ugyancsak kijutott Ben, Sun pedig képtelen túladni férje halálán.
A fináléhoz közeledve a Jack-Locke konfliktus is végső csúcsához érkezik. Locke továbbra is szentül hiszi, hogy a sziget fontos céllal állította őket ekkora megpróbáltatások elé, azonban Jack, a megmenekülés küszöbén teljességgel megveti Locke-ot, aki megannyiszor szabotálta megmenekülésük lehetőségét. A két ikonikus karakter temérdek méreggel és meg nem értéssel búcsúzik egymástól talán örökre, amikor is Jack készen áll, hogy hazajuttassa embereit (egész pontosan csak egy részét ugy-e, akiket sikerül: Oceanic 6), valamint Ben és Locke készek elmozdítani a Szigetet, hogy végleg biztonságban tudhassák Widmore-tól. Locke a többiek új vezetőjeként veszi át Ben helyét. Ben pedig utolsó, a szigetnek tett óvintézkedésként kimozdítja a szigetet (térből és időből – a szó szoros értelmében teleportáció történt!). Ezáltal Ben is kijutott a civilizációba, megkezdhette bosszúhadjáratát, amivel ellehetetlenítheti Widmore hatalmát, valamint neki kezdhet meggyőzni az Oceanic 6-ot, hogy a Szigethez tartoznak, ezért vissza kell térjenek. A finálé már csak attól is rendhagyóra sikeredett, hogy 3 epizódot ölelt fel, amihez fogható azóta sem történt. A hihetetlenül eseménydús, feszült, és pörgős évadzáró komoly fizikai jelenlétet kívánt meg a színészktől, amire a Lost rendezője sajátos módszert talált ki megoldásnak. Miután megtaníttatta színészeivel a párbeszédeket, Jack Bender rendező a forgatókönyv összes példányát eldobta, és anélkül forgatta le a 3 órás finálét. Ennek köszönhetően a színészek (és többek közt a stáb többi tagja is: rendező, operatőr) rengeteget improvizáltak, és nagyobb beleéléssel sokkal hitelesebb, természetesebb alakításokat, valamint beállításokat tudtak nyújtani.
A sztrájk és a válság fenyegető árnyéka alatt a Lost a 4. évaddal hatalmas ünnepéllyel távozott. Az egész szakma éljenezte a remek évadot, és azt, amiképp a sorozat készítői nem adták be a törölközőt a megszorításoknak, és ellehetetlenítő körülmények közt is képesek voltak igényesen megvalósítani ötleteiket. Az évad lejártával Lindelofék bejelentették, hogy a levágott 2 epizódot visszapótolják majd a rajongóknak, mégpedig megosztva a két utolsó évad fog rendelkezni egy-egy plusz epizóddal. A teljesen a sci-fi lenyűgöző világa felé terelt (teleportáló sziget), és a Locke megdöbbentő kiiktatását ígérő sorozat elégedett és végsőkig felcsigázott rajongóktól búcsúzott el. Az 5. évadot megelőző 8 hónapos szünetben a teóriák száma pedig rohamosan megnőtt, és míg a szakma nem győzte dicsérni az évad teljesítményét, addig a várakozás is leírhatatlan méreteket öltött. Ezzel búcsúzik a Lost cikksorozat 4. bejegyzése: hamarosan 5. felvonás.
Kedvenc epizód: 4x05 – Az állandó
Kedvenc karakter: Desmond Hume, Ben Linus
Kedvenc idézet: „Remélem elégedett vagy Jacob!” (Ben Linus) - "Egy valamit megtanultam életem során: a sors egy ingatag ribanc..." (Ben Linus)
Kedvenc Cold Open: John Locke születése
Kedvenc Cliffhanger: A sziget eltűnik az évad végén
Kedvenc Flashback: Desmond tudata ide-oda ugrál az idősíkokban
Namaste,
Stefucz Bálint - Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése